Gecsényi Lajos: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1617-1626 (Győr, 1995)
Gecsényi Lajos: Bevezető
romban Saffarith Istvánnal 200 forintról szóló kötelezvény terhe alatt bizonyos egyezséget csinált. Ámde később Pesthy a győri káptalanban ellene mondott ennek a szerződésnek. Saffarith viszont ugyancsak a káptalanban ünnepélyesen tiltakozott és a szerződést minden pontjában és záradékában meg kívánja tartani. Időközben a császár Saffarith-ot tette meg új gyámnak, aki így ellátja az árvák védelmét a meghatározott feltételek mellett. A megye is ehhez tartja magát. 403. (89. 94.) Nemes Pesthy János személyében nemes Danielffy Miklós tiltakozik a határozat ellen. Erről bizonyságot kér. Fizetett 12 garast. 404. (89. 94.) Egregius Kávássy Pál megbízója Saffarith István nevében bizonyságlevelet kér a törvényszék határozatáról. Fizetett 5 garast. 405. (89.94.) Bizonyos földesurak felpéci jobbágyainak peres ügyében elhatározták, hogy a jövőben sem az alispánok, sem más tisztségviselők ebben a perben ne járjanak el és a foldesurak sérelmére határozatot ne hozzanak. Ám ha az alispánok más foldesurak jobbágyait büntetni akarják azt az ország törvényei és szokásai szerint tehetik. Tartoznak azonban új ítéletleveleket kiadni. 406. (89. 94.) Egregius Thulok Miklós nevében nemes Csepreghy Imre tiltja egregius Beccaria Virgilt a szemerei (Zemere) tizedek elhor- dásától. 407. (89. 94-95.) Jegyzőkönyvbe iktatták teljes terjedelmében a néhai bősi Markházy Márton Komárom megyei alispán árvái és a részleges nemesi felkelés ügyében bethlenfalvai Thurzó Szaniszlóhoz Magyarország nádorához intézett levelet. A Markházy árvák ügyében előadták a Pesthy János komáromi lakos és Saffarith István között létrejött egyezség dolgát, közölvén, hogy — a nádor leirata ellenére — őt, aki egyébként anyai ágon rokon, tekintik gyámnak. A nemesi felkelés ügyében a kapott leiratokhoz tartják magukat, de az érintettek a megszavazott öt forinttal nem akarnak megelégedni, „sőt az minemű pénzzel élünk el sem akarják venni, hanem apró magyar pénzre erőtetnek bennünket, melyet mi csak hírrel hallunk ez helyben.” 63