Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Mihály Ferenc: Magyaróvár mezőváros tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyve 1581-1582. A kéziratot sajtó alá rendezte: D. Szakács Anita
„te fogvicsorgató kurafi, kurvapecér vagy” és magyarul a menybéli Istent gyalázta és meg nem ismételhető szavakkal illette; ennyit halott a gazda ablakából. Nagy (Naigdt) Benedek, Tóth (Todt) Mátyás itteni polgár és kereskedő bérese hasonlóképpen nyilatkozott, mint Móricz Gáspár. Georg Sehende, Sós (Schoß) György itteni polgár és belső tanácsos bérese vallomásában elmondja, hogy gazdája szekerén feküdt és amikor a kiabálást hallotta, kiment az utcára. Csak annyit értett, hogy Dobayné kutyalelkűnek, kurafinak és sok másnak - amire mind nem tud visszaemlékezni - gyalázott valakit. Georg Zwickl (Zwickhl) itteni lakos elmondása szerint Benedict Wahrnál volt, ott hallotta a kiabálást, hogy Dobayné azt mondta Vilmosnak: „te kutya kurafi, mindkét feleséged kurva volt, és most is egy szajhát tartasz a házadban”. Erre Vilmos azt válaszolta: „hazudsz, mint egy kurva”. Benedict Wahr itteni borbély vallomásában előadta, hogy csak annyit hallott, hogy amikor Dobayné azt kiabálta: „te kurafi gazember”, Vilmos azt válaszolta: „hazudsz, te kurva”. Csak annyit tapasztalt, hogy az asszony támadt Vilmosra, azonban a veszekedés elején még nem volt jelen. Ezután a bíró és a tanács kötelezte Szabó Vilmost, hogy bizonyítékait a legközelebbi szerdán adja elő. Dobaynét pedig arra kötelezték, hogy tanúit, akikkel igazát bizonyítani akarja, ugyancsak akkor állítsa elő. 110. (1.147.r.-147.v.) Maria Schneider szolgáló leány és Dobay (Thobay) Benedekné közötti vitás ügy tárgyalását a város bírája és tanácsa a következő szerdai törvénykezési napra halasztotta, mivel Dobayné (Tobain) a védekezésre nem készült fel. 111. (I. 147.V.-148.V.) Hans/János mester az itteni fürdős, azt sérelmezte Lorenz Háberler a főharmincad hivatal ideiglenes főharmincadosának (Verwalter) feleségével szemben, hogy az a volt szolgálójára - aki a kezelésében áll - rátámadt, néhány alkalommal megpofozta, őt magát pedig fürdőházában többször gyalázó szavakkal illette. Ezzel szemben Háberlerné a férje révén előadta, hogy ő csak egy kendőt követelt, amit a lány elvitt, a lányt nem ütötte meg és semmi gyalázatot nem okozott sem a lánynak, sem a panaszosnak. Az üggyel kapcsolatban a szolgáló, akit Orsolyának (Vrschl) hívnak, előadta, hogy az ideiglenes főharmincados felesége az elmúlt napon, amikor kötözésen volt a fürdősnél, megütötte. Amikor másnap eljött a fürdőbe azt az öreg asztalterítőt követelte, amelyben a ruháit magával vitte, miután az övét az ideiglenes főharmincados felesége egy parasztasszonynak ajándékozta és a cserébe ígértet nem kapta meg. Az említett asztalterítőt úgy követelte tőle, mintha azt eltulajdonította volna és még arcul is ütötte. De az úr már az igényeit kielégítette, ezért nem akar a továbbiakban panaszt emelni. Ezután a bíró és a tanács a hivatalos eljárást megszüntette, a gondnok feleségének a megbüntetését a bíróság jogkörébe utalta. 87
