Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Mihály Ferenc: Magyaróvár mezőváros tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyve 1581-1582. A kéziratot sajtó alá rendezte: D. Szakács Anita
következő határozatot kapta: a szabó a háza építéséért, amelyen még némely munkát el kell végezni, a kőművesnek még 19 rajnai forinttal tartozik, a kőműves a munkát teljességgel készítse el, a szabó pedig fizesse ki őt, vagy az elvégzett munkát hivatalosan becsültesse fel, majd egyenlítse ki. Amennyiben ez nem felel meg, úgy a szabó a kőművesnek a megszolgált munka fejében 10 rajnai forintot fizessen ki és az elmaradt munkát tetszése szerint mással végeztesse el. 86. (I. 120.V.) A bíró és a tanács Nagy (Naigdt) István helybeli polgár és kereskedő kérésére és folyamodására büntetését, melyet azért kapott, hogy idegen és kívülálló személlyel kereskedett, azzal a feltétellel engedte el, hogy a jövőben az ilyesmitől tartózkodjék. 87. (I. 121.r.- 122.r.) Müllner Bódis (Bodisch) zsellér mint felperes panaszt emelt N. Demeter ellen, hogy az őt becsületében megsértette, gyalázta, karddal rátámadt, a feleségét is megsebesítette, gyermekeit fattyúnak nevezte, ha valakit itt különösnek lehet kikiáltani, az maga a vádlott, aki egykor fát tulajdonított el. Erre a bepanaszolt Demeter előadja, hogy ő a tyúkok miatt szitkozódott, amelyek eltűntek, nem a panaszost értette alatta. Mivel azonban számára úgy tűnt, mintha felperes el akarná őt űzni a házából, elővigyázatosságból elővette a kardját és magánál tartotta. Az említett fát, melynek eltulajdonításával őt vádolja Müllner, soha nem lopta el, hanem azt saját kérésére Ferenci (Frenz) Istvántól kapta ajándékba, mindezt bizonyítani is tudja. N. Demeter Müllner Bódis (Bodisch) ellen Ferenci (Frennz) István helybéli polgárt és a belső tanács tagját nevezte meg tanúként. Ferenci István tanú elmondja: igen, ő a tanúállító kérésére megengedte, hogy az említett fát hazaszállítsa. Ezután a bíró és a tanács az ügyet befejezettnek nyilvánítja, mivel egyikük becsületét sem érte sérelem, de mindkét félnek felelőtlen beszéde miatt bilincsbüntetést rendel el. 1581. március 14. 88. - 89. (1.122.r.-123.v.) Felix Seitmann itteni városbíró előadta, mint felperes megjelent Horváth (Horbat) György helybéli lakó, aki Csornai Miklós mint alperes ellenében előadta, hogy vádlottat az elmúlt időben egy alföldi miatt, akinek vádlott tartozott és az többször bepanaszolta, el kellett záratnia, azonban többszöri kérésére, melyet Heinrich Ambroß helybéli polgár közvetített, a börtönből addig elengedte, amíg a bezenyei (Peillerstorff) Csornai (Zschorny) Miklóssal, aki az ügyletnél kereskedőtársa volt, el nem számol, aki állítása szerint azonban mindenben elzárkózik előle. Egyébként is már rég vissza akarta fizetni az alföldinek a részét, minden csak a Csornáin múlik. Felperesnek Csornai, akivel az üzletről beszélt annyit mondott, hogy rákérdezett Horváth Györgyre, hogy miért őt hibáztatja, s miért állítja, hogy nem találja és ezért nem tud vele elszámolni, amikor ő 77
