Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Mihály Ferenc: Magyaróvár mezőváros tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyve 1581-1582. A kéziratot sajtó alá rendezte: D. Szakács Anita
Máté vallomását, amely megfelel annak, amit az első tanú hitelt érdemlően előadott, azonban a dolog kirobbanásának a kezdeténél nem volt jelen. A város bírája, a belső és a külső tanács kijelenti, hogy ámbár minden indokuk meglenne arra, hogy Marci Mátéval szemben szigorúan lépjenek fel, büntetésétől azonban gyermekei és rokonai szorgos kérésére, valamint tiszteletreméltó emberek és a szomszédok közbenjárására, úgymint a saját ígéretére való tekintettel eltekintenek. Először azonban bíró úrtól és Urban cipésztől kell a velük szemben elkövetett sértegetések miatt bocsánatot kérnie. A jövőben a felek 32 dukát büntetéspénz kilátásba helyezése mellett tartózkodjanak az eset megismétlésétől, illetve mindenféle bosszútól. Másodjára alperes 10 tallért fizessen büntetésként, valamint a város kimérése alkalmával a bor szállításánál néhány fuvart köteles teljesíteni, továbbá ígéretéhez méltón tisztességes ember módjára kell viselkednie és tartania kell magát a törvény előírásaihoz. 18. (I. 58.r.-59.r.) Felix Seitmann városbíró mint felperes panaszt emelt Szabó (Saba) György helybéli polgár és a belső tanács tagja mint alperes ellen, hogy midőn egykor az alperes a felperestől egy fuvar fát elszállított, a felperes az alperes hivatkozását elfogadva, mely szerint cselédei mindezt tudatlanságból cselekedték, eltekintett a feljelentéstől. Most azonban az jutott el az emberek szóbeszéde alapján a fülébe, hogy alperes számtalan embernek azt híresztelte amikor fát osztottak szét a közösségnek, hogy sajnálja, hogy nem szállította el a felperes fáját teljes egészében. Mivel a hallottakat bizonyítani tudja és mindezek után egyértelmű, hogy a fa elszállítására alperes tudtával került sor, méltányos, hogy amennyiben ez tényleg így esett meg, a tanácsra bízza az ügy kellő mérlegelését. Alperes Szabó György válaszában kifejtette, hogy ezek a szavak valóban elhangzottak tőle, mindezt azonban nem rosszindulatból mondta, hanem csak a locsogására vezethető vissza. Város bírája és tanácsa határozatában meghagyja, hogy alperes kérjen felperestől bocsánatot és a továbbiakban tartózkodjék az ilyen és egyéb figyelmetlen szavaktól és minden egyéb illetlenségtől. 1581. február 29. 19. (I. 59.r.-60.r.) Tóth (Todt) Györgyné házassági ügyében férje Tóth György itteni zsellér ellen előadja és eskü alatt állítja, hogy a férje őt súlyosan bántalmazta, haját tépte, bottal verte, sőt még baltával is megfenyegette, úgy tarja mint az állatot, sőt bizonyítani tudja, hogy az életére tör. Nem látja biztosítottnak az életét, ezért kéri, hogy férjétől válasszák el. Ezzel szemben Tóth György azt vallja: igaz, hogy néha megbüntette feleségét, de nem olyan durván, mint azt az asszony állítja. A veszekedésre az asszony lustasága szolgáltatta az okot. Amikor ilyesmi történt, az asszony mindig a béreshez menekült, akit tanúként megidéztetett, és aki a legfőbb oka a köztük lévő viszálynak. Azt, hogy 57
