Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)

D. Szakács Anita: Magyaróvár privilegizált mezőváros 16. századi tanácsülési jegyzőkönyvének közzéadásáról

tendenciája mellett párhuzamosan a magyar nyelvű hivatali írásbeliség első térségi nyomaival is találkozhatunk. Ma már (csak) forráskiadásból ismert Csepreg mezőváros 1550-es évekből származó (1558-1559) magyar nyelvű protokolluma.4 De a nezsiderivel egyidejű Sárvár oppidum jegyzőkönyveinek első „darabja”.5 E források megjelenése alig több mint egy generációnyi idővel követte a térség vezető és mintaadó szabad királyi városa hivatali írásbeliségének jelentős változását. Azaz: Sopronban a 15. század végi, 16. század eleji ún. vegyes városi könyveket6 a szisztematikusan vezetett városi könyvsorozatok váltották fel, pl. 1527/1528-tól Kamarási Hivatal számadáskönyvei (Kammer Raittungen), 1533-tól a tanácsülési jegyzőkönyvek (Rathsprotokolle) sorozatai kezdődtek.7

A bevezető sorokban említett szerény kora újkori kutatottság mellett jelezni kell, hogy az utóbbi évtizedben, ha szerény mértékben is, de vitathatatlan felerősödött a kora újkori Magyaróvár mezőváros és a magyaróvári uradalom iránti érdeklődés. Helyi szinten ez jelentős részben a mezőváros kiváltságainak ismertetésével kapcsolatban nyilvánult meg. Az újabb, adatközlő kutatások hangsúlyozták: a vegyesházi királyoktól átírt privilégiumok alapját azon kiváltságok sora jelentette, amelyet a település I. (Károly) Róbert özvegyétől, Erzsébet királynétői még 1354-ben kapott. E kiváltságok a lakosság számára lehetővé tették a szabad bíróválasztást és bíráskodási jogot, kegyúri jogok gyakorlását, továbbá fontos gazdasági jogosultságokat tartalmaztak. így e kiváltságok a magyaróvári kereskedőknek az ország területén vámmentességet, valamint a település számára vásártartási jogot biztosítottak. A település lakói számára jelentős könnyebbséget jelentett az is, hogy a sertéstized fenntartása mellett a földesúri adót évente egy 200 ff-os összegben - két részletben történő megfizetéssel - megválthatták. Magyaróvár privilégiumai biztosították a polgárok szabad végrendelkezési jogát, de a város számára, az adóalapra vigyázva, a nemesi beköltözés ellenőrzését is lehetővé tették. I. Ferdinánd 1557-ben, a korábbi háborús állapotok - átvonuló királyi seregek pusztításai - miatt a város kereskedő lakosságának - a szabad királyi városokhoz hasonlóan - (ismét) vámprivilegiumot adott. A kereskedelmi kiváltságokkal, azok érvényesítésével kapcsolatos konfliktusokat Ernő főherceg 1578. október 7-i, báró Héderváry Jánoshoz intézett parancslevele is érzékelteti, ami a főúr számára megtiltotta a kiváltságolt magyaróvári kereskedők vámolását.8 A társadalmi, gazdasági fejlődésnek jogi keretet biztosító privilégiumok teljes szövegű, kritikai kiadása a Magyaróvár kutatás fontos további lépése lenne.9

4 Betűhíven részleteket közöl: FARKAS. 1887. 47-49., 53-57., vö.: DOMINKOVITS, 2009. 84.

5 A szombathelyi Smidt Múzeumban őrzött nagy értékű forrásra Varga Nóra és Dominkovits Péter hívta fel a figyelmemet.

6 E vegyes köteteket példázza: HÁZI - NÉMETH, 2005.; MOLLAY - GODA, 2006.

7 A 15-16. századi soproni városi kancelláriára: GODA - MAJOROSSY, 2008. (A Sopronra vonatkozó rész Goda Károly munkája.)

8 HEGEDŰS, 2001.416-425., HEGEDŰS, 2004. 45-46.

9 Példaként érdemes az ugyancsak magyaróvári uradalomhoz tartozó Ruszt városra utalni: BERGER, 1983. 38-85.

42