Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században
feladatkörök tartoztak. A magyaróvári vár katonai szempontból nem volt jelentős, amit alátámaszt az a tény is, hogy az 1530-1540-es években mindössze 12-14 főből állt a vár őrsége, amely létszám az 1570-1580-as évekre is mindössze 26 főre gyarapodott.28 Óvár csupán Győr elestével kapott átmenetileg kiemelkedő szerepet, amikor az ideiglenesen létrehozott magyaróvári-sárvári végvidék székhelye lett.29 A kapitánynak ugyanakkor széles körű jogosítványai voltak az uradalom vezetése kapcsán.30 Érdemes ezeket röviden ismertetni, mivel a 17. században pont e jogosítványok kiterjesztésével történik meg Óvár mezőváros kiváltságainak visszaszorítása és a településnek az uradalomba történő még teljesebb betagolására. A kapitány kezelte az uradalom valamennyi bevételét és kiadását, tehát a más uradalmakban az udvarbírák által betöltött tisztséget is ő látta el.31 Ő gyakorolta az uradalom alattvalói feletti joghatóságot, feladata volt a kocsmáltatás megszervezése is. Más magyarországi uradalmakhoz képest olyan specialitásokkal is találkozunk a magyaróvári kapitány feladatkörei között, mint a jobbágy-telkek adásvétele és nyilvántartása volt. Minden ház vagy telek vétele és cseréje (eladása) ugyanis csak a falu/mezőváros bírája előtt történhetett meg, az ügyet a végleges határozat előtt a kapitány és az ellenőr elé kellett terjeszteni, akiknek tudta nélkül semmilyen ügylet nem mehetett végbe. A betelepülni kívánó alattvalónak be kellett mutatnia az elbocsátó levelét, amelynek tartalmaznia kellett, hogy hol lakott korábban és azt is, hogy az uradalom hozzájárult-e az elköltözéséhez. A kapitánynak ezután be kellett írattatnia a rendes urbáriumba, hogy az adott telket kitől vették, milyen áron, milyen a jószág minősége és milyen adók és szolgálatok tartoznak hozzá. A kapitánynak és az ellenőrnek a jobbágyok, alattvalók hagyatékainak rendezése során is voltak jogosítványai. így például amennyiben egy alattvaló (jobbágy) vagy egy zsellér természetes örökös nélkül meghalt, akkor - ahogy az Magyarországon máshol is szokásban volt -, a telke és a hagyatéka a földesúrra, azaz az uralkodóra illetve annak magyaróvári uradalmára szállt. Magyaróváron előírták, hogy a kapitány és az ellenőr a hagyatékot becsüljék fel, majd adják el és a befolyt összeggel számoljanak el. A telket pedig be kellett telepíteniük, semmiképpen sem hagyhatták lakatlan. Amennyiben az alattvaló kiskorú örökös hátrahagyásával halálozott el, akkor a kapitánynak és az ellenőrnek a hagyatékról leltárt kellett felvenniük és azt egy, a várban erre rendszeresített könyvbe kellett bemásolniuk. Ezt követően a hagyaték gondozója az uradalom volt, a törvényes örökös gyámja pedig a földesúr nevében a kapitány és az ellenőr. Amikor a jobbágy gyermeke a nagykorúságot elérte, akkor a kapitány és az ellenőr köteles volt a haszonnal együtt az örökséget átadni. A magyaróvári kapitány illetve az uradalom e jogosítványai azonban nem érvényesültek teljes körűen az uradalom joghatóság alá tartozó valamennyi területen, így Óvár mezővárosában sem, legalábbis ami aló. századot illeti. (Valószínűleg nem Óvár volt az egyedüli ilyen település, érdemes lenne megvizsgálni, hogy pl. a 17. 28 Kenyeres, 2008. 230-237. 29 Ekkor átmenetileg közel 1300 fő állomásozott Öváron. Pálffy, 1999. 214-220. 30 Kenyeres, 2008. 230-237. 31 A korabeli a magyarországi uradalmak igazgatására ld. Kenyeres, 2002., Kenyeres, 2008. 12
