Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)

5. A csornai iskolák

1. Minden tanuló olyan tanulmányokat folytathasson, melyekre hivatást érez. Függetlenül származásától vagy világnézetétől.

2. A hittanoktatással kapcsolatos mindennemű adminisztrációs nehézségeket és akadályozó rendelkezéseket szüntessék meg és minden tanuló, aki hitoktatásban akar résztvenni minden további utánjárás nélkül vehessen azon részt.

3. Minden szülő, illetve tanuló szabadon választhasson, hogy milyen idegen nyelvet óhajt tanulni.

4. Oktatásunkban az erkölcsi nevelés keretében kapjon kellő helyet és fontosságot a hazafias nevelés.

5. Minden erővel szüntessék meg a tanulók túlterheltségét.

6. Állítsák vissza a heti kötelező tanári óraszámot 18 órára.

7. Tiltakozunk, hogy a nevelőtestület tagjait minden, az oktatástól messze eső munkába (tsz szervezés stb.) bevonják.

8. Minden pedagógust végzett munkája és erkölcsi magatartása alapján értékeljenek és minősítsenek.

9. A feleslegesnek mutatkozó munkaterveket és szükségtelen statisztikai munkálatokat szüntessék meg. Csak azok maradjanak meg aminek haszna és jelentősége is van.

10. A tanári kar legyen az iskola igazi gazdája és kívül álló szervek tömkelegé ne akarja irányítani és rendelkezni vele. Amennyiben indokolt valamely kérés, az a felsőbb szervek beleegyezésével és utasításával kerüljön az intézethez.

11. Szűnjék meg az iskolák tömérdek látogatója, mert súllyal csak a komoly munkát zavarta. Egy-két eset kivételével annak semmi haszna nem volt, csak felesleges pénzpazarlássá vált.

12. Kérjük, hogy az oktatási szervekhez, felügyelethez, igazgatóknak arra alkalmas, szakképzett, a tanügyközigazgatást jól ismert gyakorlattal rendelkező pedagógusok kerüljenek, akik irányítást tudnak adni, nem pedig maguk is felvilágosításra szorultak, mert csak így fejlődhet oktatásügyünk. Ezek mellett legyenek ezek a vezetők erkölcsi személyiségek is akik példaképei lehetnek az ifjúságnak is.

13. Tankönyveinket sürgősen reformálják át és olyan tankönyveket írjanak, melyek időtállóak és szakszerűek lesznek.

Mivel abban az időben központilag jelölték ki, hogy melyik tanárnak hol kell dolgoznia, ezért állandó gond volt a lakáskérdés. A gimnázium több tanára már a forradalom előtt is több kérvényt414 írt a községi tanácshoz, a megyei tanács oktatási osztályához, a járási és a megyei pedagógus szakszervezethez, de nem jártak sikerrel. Kérvényeiket olvasva valóban elkeserítő volt a helyzet, hiszen novemberben is olyan szobákban kellett volna lakniuk, ahol még fűtés sem volt. November elsején a Székely Sándor vezette Nemzeti Tanácshoz intéztek egy kérvényt, melyben azt kérték, hogy haladéktalanul rendezzék lakásügyeiket, mert már ketten is arra kényszerültek, hogy az iskola nem használt termeibe költözzenek

414 Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium irattára, 376/1956. sz.

79