Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
3. A forradalmi testületek és működésük
A katonai tanácsok és a határőrség szerepe Csorna a 2. Határőr Kerület parancsnokságának volt a székhelye a forradalom idején. A határszakaszának hossza 120 km volt. Csorna parancsnoksága alá tizennyolc alegység tartozott,317 egy-egy őrs 6-8 km határszakaszt ellenőrzött,318 mintegy 1500-1600 főnyi legénységgel.319 Az események idején a csornai laktanyában mintegy kétszáz határőr tartózkodott. A laktanya parancsnoka Szűcs György őrnagy volt, helyettese Kesjár Mátyás őrnagy, a 2. Határőr Kerület törzsfőnöke. A környék legnagyobb fegyveres testületében már a csornai események előtt történtek intézkedések. A soproni események kiszámíthatatlansága miatt Csornáról is vezényeltek Sopronba határőröket a legfontosabb intézmények védelmére. A Géczi Ferenc őrnagy vezette különítmény 25 géppisztolyt, két golyószórót és két láda kézigránátot vitt magával.320 Szerencsére a fegyvereket nem vetették be. Géczi őrnagy nem tért vissza Sopronból. Dér Ferenc százados, valamint Farkas Antal soproni határőr százados neve mellett az ő aláírása is szerepelt azon az október 26-án kiadott falragaszon, melyen a soproni MEFESZ tájékoztatta a lakosságot a helyzetről, és megnyugtatták a városlakókat, hogy „a határőrség biztosította a várost arról, hogy amennyiben előbbi felhívásunkhoz híven Sopron megőrzi nyugalmát, a szovjet csapatok nem vonulnak be a város területére”.321 Időközben Csornán is felgyorsultak az események és október 26-án a szorongatott helyzetben lévő Sárosi János párttitkár a határőrök segítségét kérte. A pártház körül csoportosuló tüntetők már hallhattak a délelőtti mosonmagyaróvári sortűzről, ezért nagyon megkönnyebbülhettek, amikor a határőrségről érkező tisztek - Kesjár Mátyás őrnagy és Szabó József főhadnagy - biztosították őket, hogy a néppel tartanak. A gyakorlati teendőket aznap este vitatták meg, miután a két tiszt személyesen is felkereste otthonában Székely Sándort. Úgy egyeztek meg, hogy az önként jelentkező katonák és a civilek együtt járőröznek, amíg meg nem szervezik a nemzetőrséget. A határőrség helyzetét különösen kényessé tette, hogy október 26-án és 27-én három helyen is tüzet nyitottak a határőrök a tüntetőkre. A mosonmagyaróvári sortüzet másnap követte a jugoszláv határ közelében fekvő berzencei és a mórahalmi összetűzés.322 A helyzet normalizálása mindkét fél érdekében állt, hiszen a polgárok tarthattak egy erőszakos katonai fellépésről, ugyanakkor a tisztek sem lehettek biztonságban, hiszen a legénység döntő többsége szimpatizált a forradalommal. A határőrökben több ok miatt is megbízott az emberek többsége. A 27-i nagygyűlésen Kesjár őrnagy kijelentette, hogy nem lőnek a népre. Elmondta, hogy a sorállományú katonaság felett a Nemzeti Tanács rendelkezik, mely utasításait a Katonatanácson keresztül 317 A következő településeken és külterületi lakóhelyeken voltak alegységek: Patyi, Tőzeggyár, Mexikó, Hegykő, Nagycenk, Dénesmajor, Sopronkövesd, Imremajor, Fertőrákos, Sopronkőhida, Bécsiút, Ágfalva őrház, Ágfalva, Fehérut, Hermes, Muck, Harka és Magyarfalva 318 Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei Győr-Sopron megyében. Szerk.: Néma Sándor, Győr: Győr- Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 2006. 109. p. 319 GyMSM GyL, Győri határőr Igazgatóság /Csorna/, l-106.öe 1956/2.év 320 Szakolczai Attila: 1956 Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006. 19. p. 321 Sarkady Sándor, ifj.: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban. Sopron, 2006. 13. p. 322 Sortüzek 1956. Lakitelek: Antológia, 1993. p. 13-16. 59
