Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
képviselő Jóború Magda oktatási miniszterhelyettes fő vitapartnere Szigethy Attila volt. Szigethy a bizalom légkörének megteremtéséről beszélt, mert véleménye szerint addig nem lehet bizalomról beszélni, amíg mást mutatnak a szavak és mást a tettek.81 A forró hangulatú összejövetel után a csornai könyvtárvezetője felkérte Szigethyt az intézmény második előadássorozatának - melyre többek között Illyés Gyula és Benjámin László82 is elfogadták a meghívást - megnyitására egyúttal az első rendezvény költő vendégének, Csoóri Sándornak köszöntésére.83 A feszült politikai légkörben meglepőnek tűnhet Sárosi János járási párttitkár engedékenysége. Felmerülhet a kérdés: miért járult hozzá, hogy a könyvtár olvasó- és rendezvényhelyiségében a folyóirat olvasójuk rendszeres látogatói részére klubot szervezzenek? A válasz a párt Központi Vezetőségének augusztusban nyilvánosságra hozott értelmiségi határozatában volt, mely úgy szerette volna megnyerni az értelmiséget, hogy a párt a szellem embereinek - íróknak, pedagógusoknak, közművelődési szakembereknek - a korábbinál nagyobb mozgásteret ígért. Az eredeti szándék szerint a klubhelyiségben az értelmiségi dolgozók „rendszeresen találkozhatnak, megvitathatják politikai és kulturális életünk időszerű kérdéseit, újságokat, folyóiratokat olvashatnak, műsorosesteket, vitaesteket és előadásokat rendezhetnek”.84 Az MDP veszélyes hatalmi taktikába kezdett, ami ugyan csökkentette az ellenérzéseket a kommunista párttal szemben, de arra is ráébresztette az embereket, hogy a keretek tovább tágíthatok, és sokan átcsúsztak a rendszerbírálatból a rendszerellenességbe. 1956 nyarának és őszének pártállami engedményei a korábban megbántott, háttérbe szorított, a rendszer javíthatóságában reménykedő, közszereplésre vágyó értelmiségiek ezreit érintették, de a hatalmon lévők úgy akartak változást, hogy a régi is megmaradjon. A tétova hatalmi magatartás merészebb gondolkodásra és a korábbiaknál szabadabb véleménynyilvánításra bátorította az elégedetleneket. Hasonló volt érezhető Csornán is. A csornai értelmiségi klub avatására - a győrit megelőzve85 - 1956. október 13-án került sor, bár a fennmaradt eredeti meghívón végzett javítás szerint itt is egy héttel korábbra tervezték a megnyitást. (2. kép) Sárosi Jánosné megnyitója után Földes Gábor86 Jászai Maridíjas színházi rendező József Attila Levegőt című versét szavalta. „Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létét, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos.” A hallgatóságot, főként az elvtársakat szinte sokkolta a győri főrendező személyes indulatával 81 Az értelmiség részt kér és vállal az ország ügyeinek intézésében. In: GySMH, 1956. október 12. 82 Benjámin László 1915-ben született Budapesten. 1945 után újságíró és szerkesztő. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Nagy Imre híve volt, és 1956-ban a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja lett. 83 Heltai Nándor: Ártatlan áldozat. In: Mai Nap, 1989. június 21. 84 Értelmiségi klubot avatnak Csornán. In: GySMH, 1956. október 13. 85 Miért nem nyílt meg Győrött az értelmiségi klub? In: GySMH, 1956. október 4. 86 Földes Gábor 1923-ban született Budapesten. A keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd a Győri Kisfaludy Színház főrendezője lett. 1953-ban csatlakozott Nagy Imre reformpolitikájához. 1956. október 6-án jelen volt Rajk László temetésén, és részt vett a Petőfi Kör több vitáján is. Ennek mintájára hozta létre társaival 1956. október 23-án a győri Petőfi Kört. 1956. október 25-i győri tüntetésen tevékenyen részt vett, de mindent elkövetett a vérontás megakadályozása érdekében. A másnap megalakult a Győri Nemzeti Tanácsban ő lett az értelmiségi tanács elnöke. Délután Szigethy Attila megbízta, hogy Mosonmagyaróváron segítsen a rend helyreállításában, vegye elejét a további vérontásnak. November 4-e után tért vissza a közéletbe, és próbálta meg ébren tartani a forradalom szellemét. 1958. január 15-én kivégezték. 18
