Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
Életrajzok
Szabó József 1912-ben született Fiumében. Az elemi iskola négy osztályát Tihanyban, a polgári osztályait pedig már katonaként Losoncon fejezte be 1943-ban. A kovácsmesterség kitanulása után 1930-tól a Székesfehérvári Állami Méntelepen lett lóápoló. 1935-től hivatásos katona. 1938- tól már tűzmesterként szolgált alakulatával Losoncon. A világháború alatt törzsőrmesteri rangban patkolómesteri beosztásban teljesített szolgálatot. 1945 májusában Ausztria területén angol fogságba esett. A kaposvári szűrőtáboron keresztül érkezett Budapestre, ahol felvételét kérte a szerveződő néphadseregbe. 1947-től Csornán teljesített szolgálatot az állategészségügyi szolgálat vezetőjeként. 1948-ban főtörzsőrmester, 1951-ben alhadnagy, 1953-ban hadnagy, 1955-ben pedig főhadnagy. A forradalom alatti szerepéért 1957-ben lefokozták és leszerelték a hadsereg kötelékéből. Előbb Székesfehérváron, majd Győrben helyezkedett el, továbbra is lovakkal foglalkozva. 2007-ben hunyt el. Szalay Ferenc 1930. február 20-án született Hegykőn ötgyermekes parasztcsaládban. A soproni bencéseknél járt gimnáziumba, majd elvégezte a győri Hittudományi Főiskolát. 1955- ben szentelték pappá. Egy évig volt káplán Bezenyén, de a forradalomban való részvétele miatt elítélték. 1957. július 9. és 1959. július 9. között büntetését töltötte. Szabadulása után Écsen, Győr-Szigetben, a soproni Városplébánián, a soproni Szent Margit plébánián, Tatabánya-Felsőgallán és Komáromban volt segédlelkész. 1969-től Szilsárkány, Pásztori és Magyarkeresztúr községekben volt plébános, majd 1988-tól 1999-ig a csornai Jézus Szíve plébániát vezette. 1999 után templomigazgatói kinevezést kapott a soproni Isteni Megváltóról nevezett templomhoz. 2003-ban hunyt el. Sírja a soproni Szent Mihály temetőben található. Székely Sándor 1918-ban született egy tizenkét gyermekes családban Farádon. Négy polgárit, majd útmesteri szakiskolát végzett. Katonaidejét 1938-ban Pápán töltötte, ahol tagja lett a Magyar Királyi I. Honvéd Ejtőernyős Zászlóaljnak, az első magyar ejtőernyős egységnek. Első éles bevetésére a Jugoszlávia megtámadásakor - 1941. április 12-én - került volna sor, de felszálláskor gépük visszazuhant a jutási repülőtérre. A vezérgépben utazó Székely Sándor csak negyedmagával élte túl a katasztrófát. Gyógyulása után leszerelték. A második világháború idején a bácskai terület útjainak és hídjainak fenntartási munkálatait irányította. A háború után mélyépítő technikusként, építésvezetőként dolgozott Mosonmagyaróváron. A csornai forradalomban játszott vezető szerepéért 1956. december 8-án letartóztatták, 1957. áprilisában pedig életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1963. március 28-án szabadult. Ezután a KPM Közúti Igazgatóság központi szakaszmérnökeként helyezkedett el. Nyugdíjazása előtt itt dolgozott belső ellenőrként. 2005-ben hunyt el. 144
