Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
6. Bizonytalan hetek
értett vele egyet: a párt korábbi megyei vezetőinek félreállításában, az ÁVH újjászervezésének elvetésében, és abban, hogy Szigethy Attilát javasolják a megyei tanács élére. November 8-án jelent meg először a Kisalföld, melynek felelős kiadója Sárosi János volt. Közölte a helyi pártvezetés felhívásait, és viszonylag pontosan beszámolt a munkástanács üléseiről is. A kétoldalas lapnak komoly ellenfele volt a november 10-től ismételten megjelenő Hazánk, mely szerint az újságárusok több esetben csak úgy adtak Hazánkat a vásárlóknak, ha vettek Kisalföldet is.576 A Hazánkban közzétett felháborodást már másnap visszautasították a Kisalföld hasábjain. Sárosiék kifejtették, hogy nem tudtak erről a terjesztési módszerről, mellyel nem is értettek egyet. „ Való igazság, egy szerkesztőségnek sem közömbös, hogy mennyi lappéldányt tud elhelyezni. De mi ezt nem különböző lapok kapcsolásával, hanem színvonalassá újság írásával akarjuk elérni”.577 November 10-én a munkástanács ülése alatt Szaló Lajos és Sárosi János a munka felvételére agitálták a munkásokat, de nem jártak eredménnyel. Másnap rosszabbul jártak, mivel a dolgozók bicskát rántottak, máshol vasrudakkal fogadták őket, alig tudtak elmenekülni.578 A vagongyári munkástanács november 15-i ülésén ismét ott találjuk Sárosit. Kérdésre válaszolva kijelentette, hogy természetesnek tartja, hogy mind a párt-, mind szakszervezeti „vonalon” leépítéseket hajtanak végre, és ezek az emberek visszamennek dolgozni eredeti szakmájukba. Azonban azért senkit nem szabad elítélni, hogy párttag volt. Említette, a párt szervezését tiszta lappal akarják kezdeni, és egy úton, a törvényesség útján kell járni.579 Másnap, november 16-án a győri rendőrségen tartott értekezleten Sárosi szorgalmazta a rendőrségi pártszervezet megalakítását. Azonban a pártszervezőnek kiszemeltek közül is „több jelölt nem vállalta a feladatot [...] a pártszervezőket többen azzal utasították el, nem látnak biztosítékot, hogy az MDP által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg [...] kijelentették, szervezzenek több pártot, akkor majd tudni fogják, hova lépjenek be”. A szovjet pártvezetés a támadáson túl arra is utasította Szeröv tábornokot, hogy tartóztassa le a forradalom politikai és katonai vezetőit. Többségüket a nemzetközi jog megsértésével külföldre, főleg Kárpátaljára szállították. Szeröv november 11-én számolt be Hruscsovnak „az ellenforradalmi elemek begyűjtése érdekében végzett operatív munkáról”. A jelentésből kiderül, hogy az előző nap estéjéig a szovjet állambiztonsági szervek 3773 főt tartóztattak le, ebből 700 főt szállítottak ki az országból. Szeröv a munkájuk nehézségei között jelzi: „a megyei pártbizottságok és a megyei végrehajtó bizottságok vezető munkatársai akadályozzák a nyilvános szerepet is vállaló ellenforradalmi elemek letartóztatását”. Ennek alátámasztására a Győrben történteket idézte, ahol Sárosi János, a megyei pártbizottság első titkára nem engedélyezte a Szeröv által szükségesnek tartott letartóztatásokat. Sárosi magatartása igazolja, hogy a párt helyi vezetői sokat tehettek a letartóztatások megakadályozása érdekében.580 576 Kettő egy forint? In: Hazánk, 1956. november 14. 577 Nincs szükségünk kapcsolásra. In: Kisalföld, 1956. november 15. 578 Szakolczai Attila: Győr-Sopron megye. In: A vidék forradalma, 1956. Il.kötet. szerk.: Szakolczai Attila, Budapest: 1956-os Intézet - Budapest Főváros Levéltára, 2006.194. p. 579 Győr 1956. Dokumentumgyűjtemény II. In: Győri tanulmányok. Győr: Polgármesteri Hivatal, 1996. p. 335-339. 580 Horváth Miklós: Deportálások a Szovjetunióba. In: Rubicon, 2006/9.43. p. 108
