Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
6. Bizonytalan hetek
be. Bemutatkozása után Sárosi elmondta, hogy mint az ideiglenes párt-végrehajtóbizottság tagja jött a gyárba. Elismerte, hogy eddig hibás politikát folytatott a párt, de a Kádárkormány szeretné a hibákat kijavítani és rendet teremteni. A bürokrácia visszafogását és a demokratizmus erősítését ígérte. Bírálta a túlméretezett hivatalnokszervezetet, és elismerte, hogy korábban is voltak viták a pártapparátus létszámáról. Akkor azt mondta, hogy nem indokolt az, hogy a pártnak ennyi függetlenített kádere legyen. Példaként felhozta, hogy 1949-ben 4 fő volt az egyik közeli járási pártapparátus létszáma - valószínűleg a csornaira gondolt -, ugyanakkor 1952-ben 12 főre emelkedett. Véleménye szerint kb. 50-70%-kal csökkenteni lehetne a pártapparátus létszámát. Nézete szerint a munkásosztály nem mondott le a szocializmus építéséről, ezért a párt le fogja vonni a személyekre és a gazdaságpolitikára vonatkozó tanulságokat. Beleegyezett, hogy a leváltott funkcionáriusok egyelőre ne térjenek vissza állásukba. Elismeréssel szólt a vagongyári munkástanácsról, mivel Szigethy Attila vezetésével megakadályozták az ellenforradalmi erők nyomulását. Sárosi János, az intézőbizottság elnöke azt akarta elérni, hogy a dolgozók vegyék fel a munkát, ezért gyökeresen új, a korábbi hibákkal szakító, lényegesen kisebb apparátusú és szerényebb pártot ígért. Kérte a munkástanácstól, hogy ne csak a vagongyári-, hanem Győr többi üzemének, gyárának dolgozóit is késztesse a munka felvételére. A munka mielőbbi megindítása mellett azzal érvelt, hogy infláció lenne annak a következménye, ha olyan pénzeket fizetnének ki, ami mögött nincs termelés. A piaci drágaság felszámolására a szövetkezeti felvásárlást javasolta. Szerinte a szovjet megszállásra azért volt szükség, mert a munkástanácsokba befurakodtak a reakciós elemek. A népi mozgalomhoz hozzácsapódtak ellenforradalmárok is, akiknek szándékukban volt a kapitalista rend visszaállítása. Budapesten becsületes pártmunkásokat végeztek ki. Az atrocitásokat a szovjet csapatok segítségével számolták fel. A Varsói Szerződés alapján össze fogják hívni a szerződésben lévő államokat, és megtárgyalják a szovjet csapatok kivonását. Elvetette az államvédelmi hatóság visszaállításának felvetését. A párt jövőbeni szerepéről szólva kijelentette, a pártra szükség van. A termelés ügyét a munkástanács fogja elintézni, a párt szerepe a dolgozók nevelése és meggyőzése marad. Megjegyezte, hogy a párt bízik a munkásosztályban, és kérte, hogy a munkásosztály is bízzék a pártban. A pártra azért van szükség, mert nélküle nem épül a szocializmus és nincs munkáshatalom. Végezetül kijelentette, hogy pillanatnyilag az a legfontosabb, hogy személyes példamutatás alapján meginduljon a normális élet. A munkástanács nem a legyőzött pozíciójából tárgyalt. Magyarázatot követelt a történtekre, a párttal szemben saját legitimitását hangsúlyozta, felvetve a városi munkástanács alakításának szükségességét, és követelve a szovjet harckocsik kivonását Győrből. A munka esetleges felvételéről szót sem ejtettek.575 A munkástanács másnapi ülésén is teljes egyetértés volt a sztrájk folytatásában, a szovjet hadsereg kivonásáig. Nem hatottak Sárosi újabb ígéretei. A munkástanács mindössze három kérdésben 575 Győr 1956. Dokumentumgyűjtemény II. In: Győri tanulmányok. Győr: Polgármesteri Hivatal, 1996. p. 238-243. 107
