Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
6. Bizonytalan hetek
a közigazgatás megszervezésével foglalkoztak”. A nemzeti bizottság vezetőit emberségesnek, intézkedéseiket pedig mértéktartónak és ügyesnek jellemzi. A népszerűtlen funkcionáriusok bebörtönzése azok testi épsége védelmének érdekében történt, és „tudomásom szerint emberségesen bántak mindegyikükkéF. Elítélően és sajnálkozóan ír a szórványosan elhangzott minősíthetetlen és fenyegető szavakról, de ezzel együtt is mégis „felháborító, hogy néhány felelőtlen kijelentés miatt „vészbíróságról”, „kommunisták elítéléséről” susognak”. A higgadt nyilatkozatra bő egy héttel később érkezett válasz a Kisalföldben.570 Hebenstreit állítását, mely szerint nem került sor erőszakra, nem vitatja a névtelen szerző. Állítja, „Csornán valóban nem volt vérengzés, nem dúltak fel egyetlen lakást sem. Csakhogy valami mégis sántít. Nem az, ami benne van a cikkben, hanem az, ami kimaradt belőle". Majd olyan általa tényeknek nevezett fél- és álinformációkat sorol fel, melyek ügyesen csoportosítva valóban azt az érzést keltik az eseményeket felületesen ismerők körében, hogy itt „valami mégis sántít”. A tömeg elkeseredését jogosnak tartotta, de rögtön figyelmeztetett a felbukkanó kommunistaellenes és fehérterror jellegű jelenségekre: a csendőrök beöltöztetésének felvetésére, Czinder György visszatérésére, a kommunisták összefogdosására. Arra az érvre, hogy ez utóbbira a testi épségük megóvása miatt volt szükség, azt felelte, hogy Hajtót és Pintért vidéki lakásukon is keresték, Székely pedig a cikkíró szerint, olyan parancsot adott ki a nemzetőröknek, hogy élve nem engedhetik ki a börtönből az elfogottakat. A forradalom igazi céljaitól való elfordulás bizonyítékát látja a Ronge Vince, Németh János és Herczeg Zoltán nevével fémjelzett „horthysta tiszti különítmény” működésében, valamint Székely Sándor titkos bécsi, fegyverbeszerző útjában. Itt olvashatunk arról is, hogy nem fogadták el a Szigethy Attila által vezetett nemzeti tanács irányítását.571 „Számos tényt lehetne még felsorolni, amelyek mind azt mutatják, hogy nagyon komoly dolgok történtek Csornán az októberi napokban, olyan események, amelyek kétséget kizáróan a tényleges ellenforradalmi elemek vezető szerepét igazolják”. Mivel Czinder György ekkor már elhagyta az országot, a szerző Székely Sándor letartóztatását készítette elő: „mi keresnivalója van még most is Székely Sándornak a Csornai Járási Tanácson7." Kérdése költői kérdésnek bizonyult, hiszen előző nap reggelén már letartóztatták a nemzeti tanács elnökét. A Hazánk megszűnésével nem volt lehetőség a viszontválaszra. A forradalom védelmében tollat ragadók a Kisalföld szerkesztőségét árasztották el leveleikkel. Ezt a lap újságírója is elismerte, amikor írása alá alcímnek a „Válasz két levélre” megjegyzést tette.572 A levelek tartalmát összegezve kijelenti, hogy íróik „körömszakadtáig tagadják, hogy Csornán bármiféle ellenforradalmi tevékenység lett volna az október 23-át követő időkben”. A nevét vállaló levélíró, Magyar Péter tagadja, hogy bármilyen túlkapásról, törvénytelenségről is szó lett volna. A másik levélíró, Moldoványi Eleonóra azzal utasítja vissza az ellenforradalom 570 Volt-e ellenforradalom Csornán? In: Kisalföld, 1956. december 9. 571 Kádárék a cikk keletkezésekor még nem tudták eldönteni, hogy mi legyen Szigethyvel. Megnyerése érdekében még miniszteri posztot is ajánlottak neki, sőt még a bolgár kommunista párt kongresszusára is delegálták. Átállítása kudarcot vallott, ezért letartóztatták, a börtönben pedig öngyilkos lett. 572 Még egyszer a csornai ellenforradalomról. In: Kisalföld, 1956. december 30. 105
