Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
5. A csornai iskolák
be.415 A levélben leírják, hogy „a tantestület tagjainak 75%-a rendezetlen lakásviszonyok között él”. Az öt kérvényező a felszabaduló lakásokból kért volna maguknak lakást, hiszen ezt „a fontos, felelősségteljes, sokszor éjszakába nyúló munkát csak rendezett körülmények között lehet maradék nélkül teljesíteni”. A forradalmi tanács más jellegű működéséről hiányosak az ismereteink. Az irattárban fennmaradt egy november 2-án kelt megbízólevél, melyben az Iskolai Forradalmi Tanács négy tagja felhatalmazta és megbízta Németh Károlyt és Szabó József gondnokot, hogy „aláírásukkal az intézet ellátmányszámlájáról pénzösszeget vegyenek fel”A6 A gimnázium kapcsán külön kell foglalkozni a kollégiummal, mely a lányiskola egyik szárnyában, a mai katolikus iskolában volt. A gimnázium tanulóinak 70%-a vidéki volt, így érthető, hogy magas volt a kollégisták aránya. Az iskola tanulóinak negyede volt valamelyik diákszállás lakója, közülük mintegy hetven lány lakott a lányiskolái kollégiumban. A nevelőtanárok Családi Mária, Karakai Anna és Szentgyörgyi Olga volt, aki szüleivel lakott egy szobában. A kollégiumban lakott még az iskola gondnoka Szabó József is szakácsnő feleségével. A diákotthon előfizetője volt a Szabad Népnek és a Győr-Sopron Megyei Hírlapnak. Szokás szerint a lányok esténként a két lapból sajtószemlét tartottak társaiknak, de szeptembertől valami megváltozott a beszámolókban. A negyedikes lányok még délutáni szabadidejükben is a friss híreket olvasták és élénken érdeklődtek az események iránt. A híreket nem csupán felolvasták, hanem összekapcsolták az olvasott híreket és az otthon tapasztaltakat. A forradalom kitörése után a rádió is állandóan be volt kapcsolva a tanórai szünetekben. Amikor a forradalmi lelkesedés Csornát is elérte Családi Mária telefonon értesítette a falusi tanácsokat, hogy szóljanak a szülőknek, vigyék haza a gyerekeket. Ennek hatására több faluból a község vagy a termelőszövetkezet gépkocsija jött értük. A határőrséget is értesítették, ha egyensapkás diákokat látnak a határban kószálni, akkor kísérjék őket vissza. Az intézkedések hatására október 26-a estéjére lényegében kiürült a kollégium. Visszaemlékezés szerint forradalmi lendületében egy csoport gimnazista fiú elment a bentlakó lányok diákszállására, hogy „kiszabadítsák” őket. Ebből nem lett semmi, mert az ott lakó Szentgyörgyi Olga tanárnő megmagyarázta a fiúknak, hogy a lányok nem rabok.417 A menekülthullám megindulásakor többen a kollégiumban jutottak meleg ételhez és éjszakai szálláshoz. A fűtőanyag hiánya miatt november közepéig üres volt a kollégium, s csak miután Családi Mária és Kardeván Jenő igazgató egy Győrbe érkező uszályról szenet hozatott, értesítették a kollégistákat, hogy visszaköltözhetnek.418 A szovjet invázió után Szentgyörgyi Olga tanárnő kollégiumi szobájában néhány lány nyomtatott betűkkel írott plakátokat készített a megszállók távozását követelve, melyet éjjel több helyen kiragasztottak.419 A szovjet támadás utáni bizonytalan helyzetet tükrözte Kardeván Jenő igazgató megjegyzése is, aki a gimnázium bejáratánál ezt mondta egy csoport diáknak: „nehéz időket élünk, az ember nem 415 Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium irattára, 605/1956. sz 416 Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium irattára, 607/1956. sz. 417 Dreisziger Nándor (1940) visszaemlékezése, 2011. január 22. 418 Karakai Anna (1930) visszaemlékezése, 2011. január 12. 419 Boros Ferencné (1938) visszaemlékezése, 2007. március 13. 80
