Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
Utószó
UTÓSZÓ Az 1956-os események csornai történetében még jócskán maradtak tisztázatlan pontok. A terjedelmi korlátok miatt kényszerűségből csak néhány részletet sikerült bemutatni az 1956- os forradalom csornai előzményeiből, a Rákosi-korszak helyi eseményeiből. Az nehezen elképzelhető, hogy Csorna elszigetelt testként vívta meg a forradalmát, de eddig a semminél alig több adatot találtam a csornai és a kapuvári, győri illetve a Dunántúli Nemzeti Tanács közötti kapcsolatokra. Mivel a csornai határőrség korabeli iratait sem találtam a megyei levéltárban, így a laktanya állományának forradalomhoz való viszonya, illetve a község új vezetőivel kapcsolatot tartó tisztek magatartásának indítékai is válaszra várnak. A történtek pontosítása több okból nehéz. Egyrészt a szemtanúk száma sajnos egyre csökken, és a visszaemlékezéseik sem minden esetben erősítik egymást, és az ezekben előforduló ellentmondások talán már sosem fognak tisztázódni. Az élni, túlélni igyekvő ember védekező emlékezete általában kiveti magából múltja szégyenletesnek vélt mozzanatait, ezért is fordulhatott elő, hogy a külföldre távozott csornaiak is legalább annyit tudtak segíteni a kutatás alatt, mint a Kádár-korszakban itthon élők, akik nem beszélhettek a történtekről. Az általam megkérdezett visszaemlékezők túlnyomó többsége segítőkész volt, de talán az elfojtásokból is fakadhat, hogy önként nem keresett meg senki, hogy beszélni szeretne, így biztosan előfordul, aki a lábjegyzetben szereplőket olvasva hiányolhat még élő szereplőket. Másrészt a forradalom után keletkezett beszámolók és kihallgatási jegyzőkönyvek erősen torzítottak, mivel egy koncepció szolgálatára készültek, így nem rendelkeznek elég meggyőző erővel. A korabeli megyei lap azt írt, amit akart, nem kellett attól tartania, hogy megcáfolják állításait. Az egyik főszereplő, Székely Sándor perének iratai csak töredékesen maradtak meg, így hiányzik a történetnek az a váza, amelyet a máshonnan származó információkkal ki lehet egészíteni, teljessé lehet tenni. A csornai ötvenhat kutatójának nem volt olyan szerencséje, mint a kapuvári helytörténetírónak, ahol fennmaradtak az egyik vezető korabeli feljegyzései, iratai. így emiatt sem tudtuk pontosan nevesíteni a csornai forradalom során élre kerülteket és azok feladatkörét, az új vezetőgárda összetételének elemzésére pedig kísérletet sem tudtunk tenni. Milyen korábbi tapasztalataik voltak az emberek irányításában, válsághelyzetek megoldásában? Ezeket a kérdések még válaszra várnak. 1956-ban Csorna lakosságának zöme földműves volt, akikre a történelmi tapasztalatok alapján jellemző volt a megfontoltság, a maguk és a családjuk érdekében jellemző egészséges önzés. A forradalmat „csináló” tömegben különböző személyiségjegyű és indíttatású egyén lehetett: azok mellett, akiknek jogos sérelmeik voltak, akadtak olyanok is, akik vesztenivaló híján csatlakoztak az október 26-i eseményekhez, csak azért, hogy érezhessék magukat valakinek a társadalomban, mások puszta jelenlétüket fontosabbnak érezték, mintsem kimaradjanak bármiből, amely eseményt később történelemnek neveznek majd, 138
