Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
7. Megtorlás és konszolidáció
a bűnjeleket már a bíróságon sem tudták megnézni a tárgyalás alatt, mert eltűntek onnan. A vád alól tisztázták, és április 18-án a járásbíróság elengedte. Pár nappal később, húsvéthétfőn Rábacsanakon ismét elfogták és letartóztatták Királyt. Előzetes letartóztatását április 24-én a megyei ügyészség vezetője rendelte el. Ügyének tárgyalására 1957 augusztusában került sor Győrben. A tárgyalás alatt felhozták ellene, hogy október 26-án két zászlót adott a tüntetőknek, „az ellenforradalom ideje alatt a csornai községi tanácsházán állandóan karján nemzeti szalaggal járt-kelt”, részese volt a csornai és járási tanácsi szervek szétzúzásában, a tanácsi dolgozók elbocsátásban, végül azt, hogy a november 3-i tárgyaláson hergelte a tömeget a vádlottak ellen. Ügyét együtt tárgyalták a tanácsrendszer szétverésével vádolt személyek perével, így Király lett a másodrendű vádlott a Pongrácz Károly és társai ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt indított bűnügyben. Az 1957. augusztus 30-án hozott négyéves börtönbüntetését a Legfelsőbb Bíróság 1958. június 4-én két évre mérsékelte. Megjárta Márianosztrát és a Kozma utcai gyűjtőt is. A rabságból 1959 januárjában szabadult feltételesen, de a rendőri felügyelet tovább tartott. Politikai múltja miatt az elkövetkező években gyakran kellett munkahelyet változtatnia. Előbb Veszkényben, majd a Kapuvárhoz tartozó Öntésmajorban volt agronómus. Még 1964-ben is ilyet írt róla a párt járási titkára, amikor felvásárolóként szeretett volna elhelyezkedni: „Az 1956-os ellenforradalom alatt a csornai események egyik szervezője és irányítója volt. A községben és a környéken eléggé kompromitálta magát. Politikailag nem tartjuk megbízhatónak. ... Az a véleményünk, hogy a járás területén ilyen munkakörbe ne állítsák be az elvtársak.” 1966-tól 1977-ig a Győri Közúti Építő Vállalatnál volt segédmunkás. Szívinfarktus miatt lerokkantosították. 1980 januárjában hunyt el. A család itt is megérezte a büntetés következményeit. Tanítónő felesége hiába végezte jól a munkáját, többször is éreztették vele, hogy férje 56-os. Nyakó Imréné igazgatónő még a hatvanas években is közölte vele, hogy a nem’ szót ő nem ejtheti ki a száján, és gyermekeik még utcaseprők sem lehetnek apjuk börtönbüntetése miatt. Volt olyan börtönőr is, aki még évek múlva is a házukhoz járt pénzt kérni, arra hivatkozva, hogy mennyit segítette a családfőt. A más helyen már említett Kovács Jánosné igazgatónő párthűsége ellenére segítette a fiatalasszonyt, így amikor hiányzott férje tárgyalása idején, nem csökkentette a fizetését. Még jutalomra is felterjesztette, bár a listáról kihúzták a nevét.622 A járási végrehajtó bizottságok átszervezése miatt is megtörténtek a letartóztatások. Schlaffer Ferencet két hónappal később tartóztatták le mint Székelyt. A jól bevált recept szerint az ő őrizetbe vételét is megelőzték a sajtóból indított támadások.623 1957. február 19. és 1957. május 23. között közbiztonsági őrizet alatt volt, majd előzetes letartóztatásba került. Pongrácz Károlyt szintén 1957. február 19-én internálták, majd július 4-én helyezték előzetes letartóztatásba, Búzás Károly és Major Imre 1957. április 23-tól voltak előzetes letartóztatásban. Pongrácz Károly és társai ügyében 1957. augusztus 30-án hozta 622 Király Lászlóné (1928) visszaemlékezése, 2011. január 11. 623 Mikor lesz rend a Csornai Járási Tanácson? In: Kisalföld, 1957. január 6. 118
