Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
1954-ben mintagazda-jelvénnyel tüntette ki” A cikk utolsó soraiban Ari nyíltan követelte a Gulyás család teljes rehabilitálását. A korabeli oknyomozó újságírás remek példája, hogy a Művelt Nép nem feledkezett meg az ügyről. Két héttel később Geszti Pál járt a településen, aki igyekezett megszólaltatni a község vezetőit is.31 Egyik fél sem zárkózott el, de mind Hajtó Ferenc, mind Sárosi János kifejezte rosszallását. Szerintük a „cikk hangja olyan, hogy lejáratja a vezetők tekintélyét. Ezért nem is akarunk levelezgetni magukkal”. Hajtó véleményét Sárosi azzal egészítette ki, hogy ők semmiféle felelősséggel és magyarázattal sem tartoznak senkinek, főleg nem a budapesti újságíróknak, akiknek „semmi közük a mi dolgainkhoz”. Látszólagos merevségük, hajthatatlanságuk ellenére a helyi hatalmasságok tisztában voltak a Gulyás-ügy számukra veszélyes következményeivel. Megpróbálkoztak azzal, hogy eltüntetik a Művelt Nép említett példányait, de a csornaiak Komáromból, Győrből és Budapestről pótolták a mesterségesen okozott hiányt. A cikk megjelenése után két nappal a járási tanács pénzügyi osztálya túlfizetés címén visszautalt Gulyás Józsefnek 2344 forintot. Gulyás József esete nem volt egyedi. Kitelepítették még Czinder Györgyöt, Cser Jánost és Fenyvesi korábbi csendőrtisztet is.32 1956 tavaszán Tüske Jánossal történtek okoztak felháborodást a községben, akit azért zavartak el a Szabadság tsz-ből, mert nem volt hajlandó beadni a közösbe a szekerét.33 A már rövid távon jelentkező népszerűségvesztést Sárosi és Hajtó is a saját bőrén érezte. „Hiszen olyan emberek, akikkel ezelőtt egy asztalnál ültem, most elcsavarják a fejüket, ha szembetalálkoznak velem az utcán” Hajtó még 1957 őszén is kiemelte Galgóczi Erzsébettel folytatott beszélgetésében, hogy az írók kampánya miatt sokat vesztett a népszerűségéből.34 1955 őszén népnevelők járták a házakat, volt ahová huszonnégyszer mentek, mire a gazda beadta a derekát.35 1955. november 4-én alakult meg 48 taggal a November 7 termelőszövetkezet, melynek elnökévé Takács Mihályt választották.36 A Szabadság termelőszövetkezetet két héttel később, november 19-én hozták létre. A harminchat alapító tag többsége kisparaszt volt.37 December 8-án huszonnyolc taggal alakult meg a Dózsa-, harminchárom taggal pedig a Petőfi szövetkezet. Tagságuk többsége 8-10 holdas középparaszt volt.38 Az év karácsonyán már a hetedik termelőszövetkezet megalakulásáról számolt be a sajtó. „Csornán az ősz folyamán háromszáztizenhét család választotta a jobb életet, a közös gazdálkodást. A hat új termelőszövetkezetbe és a régi Új Életbe közel négyszáz család tömörült”. A Boda István vezette Búzakalászban 47 család háromszáz hold földön látott munkához.39 Az agitátorokat még karácsony napja és a nagy hideg sem tántorította 31 Geszti Pál: Csornán a helyzet változatlan. In: Művelt Nép, 1956. augusztus 12. 32 Gulyás Imre szívében hordozza a haragot. In: Kisalföld, 2009. október 22. 33 Tüske Jánosra szükség van a szövetkezetben. In: GySMH, 1956. április 22. 34 Galgóczi Erzsébet: Jegyzetek a csornai járásból, 1957. október 20., kézirat, 18. p. 35 Földművesszövetkezeti emberek a csornai termelőszövetkezetekért. In: GySMH, 1956. január 27. 36 Megalakult Csornán a „November 7” Termelőszövetkezet. In: GySMH, 1955. november 6. 37 BM Csornai Járási Osztály 1955. november 21-i esti jelentése, magántulajdon 38 BM Csornai Járási Osztály 1955. december 11-i esti jelentése, magántulajdon 39 Megalakult Csornán a hetedik termelőszövetkezet. In: GySMH, 1955. december 24. 10
