Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
6. Bizonytalan hetek
kiszabadítása. Az ügyész megígérte, hogy felterjeszti az ügyet a Legfőbb Ügyészségre, és addig nem írja alá Székely letartóztatási parancsát. Ezek szerint Székely két hónapon át ügyészi jóváhagyás nélkül volt letartóztatásban. A csornai küldöttség még aznap felkereste a győri rendőrséget is, ahol beszámoltak a letartóztatás miatt kialakult feszült csornai helyzetről, de ott csak olyan kétértelmű választ kaptak, ha nem bűnös kiengedik, ha bűnös, akkor nem. Székely letartóztatása volt a kommunista rezsim ellentámadásának első jelentősebb lépése, de úgy tűnt, hogy a megyében zajló forradalmi események egyik vezető alakja letartóztatásának jelentőségét nem ismerték fel a forradalom még meglévő hívei. Mi több, december 9-én a megyében győzelemként értékelték a hírt, hogy hamarosan megkezdődik a korábban az ÁVH- nál szolgálatot teljesítetők felülvizsgálata. Az igazoló eljárásoknak ugyanis nem a bűnösök kiszűrése, hanem az állomány minél több tagjának átmentése volt a célja, akikkel heteken belül feltöltötték a karhatalmat. December 9-én fegyverezték fel és öltöztették be pufajkába az első tizenhat pártfunkcionáriust, köztük olyanokat, akiket korábban a munkástanácsok követelésére már elbocsátottak.565 Ezen a napon már nem lehetett beszerezni a forradalom november 4-e utáni időszakának leghitelesebb lapját, a Hazánkat. A karhatalom és a megyei pártbizottság várható retorziói nem tűrték a sajtónyilvánosság felügyeletét. Nem lehet véletlen, hogy Sárosi János, aki eredményeket akart felmutatni Kádáréknak, és véget vetett az óvatoskodásának, éppen Székellyel, személyes ellenlábasával kezdte a nyílt leszámolást. Letartóztatásával megtették az első lépést a megyei forradalom felszámolására. Székely jól érezte elfogatása jelentőségét: „megyénkben az első, országosan pedig a 16. letartóztatott voltam, akivel szemben majd 1957. évben komoly ítéletet hoztak”.566 Megyei sajtóvita A szerveződő MSZMP november 8-án indította útjára lapját, a Kisalföldet. Felelős kiadója Sárosi János volt, így érthető, hogy kifejezetten hangulatkeltő cikkek jelentek meg a csornai eseményekről, melyeket ellenforradalomként értelmeztek, és kommunistákat üldöző vészbíróságról írtak. A pártlaptól nem volt meglepő ez az elfogultság, de a forradalom utóvédküzdelmének országosan elismert, és ekkor még törvényesen működő kiadványának a hasábjain is ilyet lehetett olvasni: „Csornán még most is olyanok irányítják a nemzeti tanács tevékenységét [értsd: Székelyék], akik minden emberiességet, jogot, demokráciát megtaposva vészbíráskodni akartak emberek felett.”567 A provokáló vagy a helyi körülményeket nem ismerő szerzők írásaira elsőként Hebenstreit Nándor válaszolt a Hazánk568 hasábjain.569 A nevét vállaló szerző, aki a forradalom egyik szellemi előkészítője volt Csornán azzal utasítja vissza a vádakat, hogy bár sokaknak oka lett volna a személyes bosszúra, mégis inkább a „megtorlás helyett a közélelmezés biztosításával, 565 Szakolczai Attila: 1956 Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006. 100. p. 566 Székely Sándor visszaemlékezése, 1996. 567 Ki az államhatalom képviselője falun. In: Hazánk, 1956. november 24. 568 A Hazánk 1956. november 4. és december 10. között jelent meg Győrben. A lap újságírói: Bertalan Lajos, Dávid József, Fábián Ferenc, Farkas Jenő, ifj. Gárdonyi Géza, Keresztényi Nándor, Lázs Sándor, Simon Lajos és Vörös Jenő. Közülük többen jártak már Csornán a forradalom kitörése előtt. 569 Volt-e vészbíráskodás Csornán? In: Hazánk, 1956. november 28. 104
