Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalai Attila: Az 1947-es győri "kékcédulás" választások
fejteni, akkor mély tisztelettel fogok meghajolni politikai és matematikai képességei előtt... A valóság az, amit elmondtam: ma már egy látszatdemokráciában élünk.”4 A Dinnyés-kormány első heteiben került sor a februárban aláírt békeszerződés ratifikációjára, a három éves terv nemzetgyűlési vitájára, valamint a Marshall-terv visszautasítására is. A választójogi törvény módosítása Az újabb választások kiírásának a gondolatával együtt az MKP részéről azonnal megfogalmazódott a választójogi törvény módosításának az igénye is. A Nemzetgyűlés 1947. július 22-23. ülésén vitatta meg és fogadta el az országgyűlési választásokról szóló törvényjavaslatot, amely kihirdetése után 1947. XXII. tc-ként került a magyar törvénytárba.5 A beterjesztett javaslat számottevően szűkítette a választók és részben a választhatók körét is. Az intézkedések természetesen elsősorban az ellenzéket sújtották. Kizárták a választójogosultak köréből a Horthy-korszakban működő jobboldali pártok és szervezetek megyei választmányi tagjait és annál magasabb tisztségviselőit a politikai okokból B- listázottakat és a Magyar Közösség tisztségviselőit. Nem szavazhattak a Németországba kitelepíteni szándékozott németek és a Csehszlovákiából Magyarországra telepített magyarok.6 Kizárták a Magyar Élet Pártja és a Nemzeti Egység Pártja volt képviselőit és képviselőjelöltjeit is a választásból. Ez utóbbi miatt nevezték a kortársak az új törvényt „lex Sulyoknak”-nak. A Magyar Szabadságpárt vezére 1935-ben ugyanis a NÉP listáján került a parlamentbe, bár hamarosan átlépett a Kisgazdapártba, azonban mégsem volt választható.7 így 1945- höz képest, mintegy félmillióval csökkent a szavazópolgárok száma. A mandátumokhoz szükséges szavazatok számát tizenkétezerről tizennégyezerre emelték, a javaslat a lajstromon szétosztandó mandátumok tekintetében is előnyt biztosított a koalíciós pártoknak.8 A kommunisták ezúttal azonban biztosra akartak menni, s ezért a felülről szervezett választási csalás eszközét is bevetették. Elfogadták, hogy a szabadságukat töltő nyaralók- a választásokat augusztus 31-én tartották- bárhol leadhassák szavazataikat. Ezt kihasználva a Belügyminisztérium mintegy 200 ezer hamis szavazócédulát- tulajdonképpen kék színű névjegyzékeket-nyomtatott, s külön szavazóbrigádokat állított fel, akiknek tagjai gépkocsikkal községről községre robogva akár 10-20 helyen is voksolhattak. Péter Gábor, az ÁVO főnöke szerint 62 ezer9, míg más vélemények szerint 100-200 ezer között lehetett az így leadott szavazatok száma. 4 A Nemzetgyűlés Naplója, 1948. 8. k. 852-853. p. 5 Izsák Lajos: A parlamentarizmus vesztett csatája - 1947. 236. p. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998. Szerk.: Földes György, Hubai László. Második, bővített, átdolgozott kiadás. Bp. Napvilág, 1998.236. P6 Romsics 292. p., Salamon Konrád: Ez volt a magyar 20. század, Auktor Kiadó, Budapest, 2008. 124-125. p., Magyarország története 1918-1990, Korona Kiadó, Budapest, 1994. Szerkesztők: Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő, Izsák Lajos 200-201. p. 7 Izsák 1998. 236. p. 8 U.o. 9 PIL 274 fond 9/43 ö. e„ Romsics 292. p„ Pölöskei - Gergely - Izsák 201. p. 75
