Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Gecsényi Lajos: A győri katonai építési hivatal megszűnése
A karmeliták érkezését kísérő tiltakozások mutatták, a szerzetesek megtelepedése hasonló ellenállást váltott ki, mint a jezsuiták győri megtelepedése az 1620-as években.5 Ezért eleve olyan épületet kellett keresni, amelynek tulajdonosa kész azt eladni. A Perger féle ház az 1617-es telekkönyv szerint kincstári telken állott, noha tulajdonosai a helyőrség tisztjei vagy más tisztségviselői magántulajdonként bírták és a házat terhelő kötelezettségeknek eleget tettek. A tulajdonosok a telekkönyvben hosszú időn át nyomon követhetők, valamennyien német tisztek: Gilbert Santallier, Henrik Pisanzo, Ludwig Dannhaimer, Nicodemus Pantelhoffer (főkapitányhelyettes, 1634), Michael Böckh, Johann Strauben ezredes (1637). Ő volt, aki az építkezési hivatal felé fallal kerítette el a házat.6 1688. márciusában az épület a hozzátartozó kvártéllyal együtt 2500 jó és elfogadható pénzben (in florenis hungaricalibus bonae currentis et acceptabilis monetae) megfizetett magyar forintért került Johann Engelhardt von Steinpach özvegye, Cordula Theresia Steinpach asszony tulajdonából Johann Martin Mautsperger ezredeshez.7 1695. februárjában az ő özvegyétől, ámde ekkor már Johann Christoph Kauthammer, a bécsi káptalan jószágkormányzójának feleségétől, Zsuzsanna asszonytól és leányától Éva Rosinától 6000 (jó, folyó pénzben fizetett) magyar forintért és 12 arany áldomáspénzért jutott Perger Simonhoz és feleségéhez. A házat terhelő földesúri jogok fenntartásával.8 Ha a két évvel korábbi árat tekintjük, akkor nem kétséges, hogy az ingatlan felértékelődött. Az ügyletet egyébként a tulajdonosok nevében Tesler Illés a győri magyar katonaság tábori írnoka intézte. És itt térnénk vissza a karmeliták letelepedésével kapcsolatban említett ellenállásra. A házvásárlást követően (1697. augusztus elsején) ugyanis elsőként Szabady András városi jegyző, Gindl Fülöp Orbán főbíró és a városi tanács nevében, a Káptalan, mint hiteleshely előtt, emelte fel szavát az ügyben. Előadta, hogy a városban a kolostorok és kollégiumok egyre több helyet foglalnak el, csökken a kvártélyok száma. A jezsuiták és ferencesek évtizedek óta mentesek a különböző terhek alól, ami azt is jelenti, hogy a város lakosságára több beszállásolás és adó jut. A lelki gondozást a két rend tagjai biztosítani tudják és eltartásuk sem jelent megoldhatatlan feladatot a polgárok számára. A karmeliták végleges megtelepedése véleménye szerint kifejezetten jogsértő a ferencesek szempontjából is.9 Ezt fejezte ki Matusek Andrásnak, a ferences kolostor szindikusának, a szerzetesi közösség és az egész mariánus provincia nevében ugyanezen a napon tett ellentmondása. Matusek arra hivatkozott, hogy Győrben sok „eretnek” azaz protestáns vallású ember él s a ferencesek eltartása a katolikusoknak nem csekély gondot okoz. így a karmeliták megjelenése tovább szaporítja a nehézségeket.10 A tiltakozásoknak gyakorlati következménye nem volt. A szerzetesek berendezkedtek a Perger féle házban és egy év múltán a rend generálisa kérelemmel fordult az uralkodóhoz a szomszédos építési hivatal 5 Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században (Győr, 1880) 68. 6 Villányi Sz. i.m. 141-142. 7 Győri Egyházmegyei Levéltár A győri székeskáptalan felvallási jegyzőkönyvei 14. kötet 262v-263r. 8 Uo. 15. kötet 59v. 9 Uo. 15. kötet 183v-184v. 10 Uo. 15. kötet 220v-221v. 32
