Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

Csak Lajostól hallottam, ő sohasem kér az Istentől semmit, hanem csak köszöni Neki a létét, mit Tőle nyert és nagyon megelégedve vallja is ezt 77 éves korában jól megalapozott családi körben.

Megjárta többször a búcsúsokkal Máriacellt, (csornaiasan: az öreg Cellt) sőt mint kész orvos magával vitte szolgáját balesetre való szükséges felszerelésével, minek nagy hasznát vette, mert 2 kocsi a hegyekben felborult és sok rajtaülő meg is sebesült.

A seminárium után az orvosi egyetemre iratkozik be és pompás elhelyezést nyer Wohlmuth bácsi kedves családi körében; a semináriumi élet fegyelmének megszűnése után bizony a diákélet örömeibe is elmerül, lóversenyekre jár, iíjúkori mozgalmakban Vázsonyi képviselő volt igazságügyi minister csoportjában helyezkedik el, de mikor számottesz az év eredményeiről, rájön, hogy ez hiányos volt - otthagyja Budapestet, Bécsben telepszik le, hol régi iskolai pajtásokra talál. De a megízlelt budapesti élet itt is folytatódik.

Meséli, hogy majdnem 15 éven „aznap” soha sem feküdt le, ha lámpagyújtás lakásán kívül találta, akkor már aznap nem is jutott haza. De ha időben megjött bizony éjfélig is tanult. Eme jó szándék ösztökéli, hogy a külvárosba meneküljön, csendesebb vidékre, nyugalmazott erdésznél vesz lakást. Alig tűnik föl a fiatal feleség, a szoba úr már másnap új nyakkendőt vásárol. Erdész bácsi szimatot fog, és az új szoba úrral rögtön kívülről téteti be az ajtót. A bécsi szellem íze még a Nagyapában is felcsiklandozta magát; ellátogatott a tanulás régi mezejére, ha már mással nem, legalább jó Beinfleisch-schal traktálta önmagát.

Az elhúzódó bécsi évek a szülői házban azonban nehéz fellegeket hoztak és ilyenkor a dörgedelmes viharban, de jól esett a két Cinfalvára feleségül ment nővérnél meghúzódni. Ha megjött a sógor Bécsből, akkor a cukorgyári uraknál kisütött a nap, bevonult az egyhangúságba a derű és a humor.

Még bécsi medikus korában született meg az a gondolata, hogy fiát Kalksburgban nevelteti, lévén egy kalksburgi kedves kollégája, kit maga fölött értékelt és fiát is így akarta tudni. Adja Isten, hogy sikerüljön kívánsága; fia máris a Ministériumban szépen ível fölfelé, megadatván neki (az örökölt tisztesség szellemében), hogy a szerencse kerekén okosan ül.

Isten segítségével Lajos dr. Kokas Lajos lett.

Ha most bírálom el a bécsi évek hatását, azt kell mondanom, hála Istennek, hogy ott volt. Mai eredményeit onnét látom kicsirázni. A bécsi tanárainak hatalmas egyéniségei úgy látszik átgyúrták vagy legalább is nemes törekvéssel futották be eszmekörét. A csornai kórház a németség peremén a bécsi légkörből született meg A feltörő munkavágy észleli azokat a nagy hiányokat, mit szülőtája felmutat. A szunnyadó alkotó erő lángot kap és felégeti a tunyaságot. Sokra értékelte tanárai tárgy szeretetét, mely a száraz anyagba is életet lehet.

Eszembe jut Miklóssal jelentkezésem a Handelsakadémián Bécsben, mikor Gasteinba utaztunk. Miklós elhagyta a vegyészetet és a beíratások után érdeklődtünk. Dolgunk végeztével Miklós mondja „mennyivel szívélyesebbek itt az emberrel, mint Budapesten.” Miklós éveket töltött Bécsben, később, mint újságíró is. Emlékei sokszor Bécs felé irányítják.

175