Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája
KOKAS CSALÁD KRÓNIKÁJA Csorna, 1944. szeptember 24. „Szülőföldem szép Határa” Hosszú idők után ismét viszontláttalak. Lajos szíves meghívására, szívem vágyódása hazatereit és pedig oly időben, mikor nem a gyerekkorombeli gólyák hasították fölöttem a levegőt, hanem a vérzivatar repülői bombáznak országokat; népeket kergetnek ki meghitt fészkeikből s városi lakos a vidéken képzel nyugalmasabb légkörbe juthatni. Amint a győri vonat a Keszegéren átrobogott, tekintetem a csornai régi tornyon pihent meg. Te régi, öreg, jó ismerősöm mennyi emléket filmeztél hirtelen elém!!! Veled sírtam jó szüleim temetésén, belőled szólt a lélekharang a többi kedves hozzámtartozóim halálakor! Viharfelhők tornyosulásakor - jégverés ellen kongattam harangjaidat; éjféli misére hívták a babonásakat, kik a te szavadra emelték magukhoz lucaszéküket, hogy képzeleti boszorkányokat láthassanak. Emlékezem a nagyhéten haragjaid távozására, mikor a leánysereg a kutakhoz vonult mosakodni, vagy mikor a többi vásott pajtással denevérek után a haranglábak között mászkáltam. Soha nem távoztam Csornáról úgy, hogy utolsó tekintetem nem a tied lett volna; úgy elszakadtam hazulról, hogy miattam nálad már nem kongatnak! Mintegy 60-70 év múlt el azóta, hogy Boldogasszony ünnepére az első búcsút a templom renoválási felszentelésére meghirdették. Megjött 4 sárgától vont hintón a győri püspök, kíséretében nagybátyám is egy másik kanonoktársával; a határra eléjük lovas bandérium vonult ki. A házak akkori szokás szerint frissen meszelve. A Prépostság nagy díszebédet rendezett, de megfeledkeztek a 2 kanonok külön meghívásáról. Urabácsi úgy vélte a csorbát kiköszörülni, hogy hozzánk hozta ebédelni kanonok kollegáját. Erre nálunk indult meg a nagy készülődés lett jó ebéd, melyen mi gyerekek is részt vehettünk. A más idők jellemzéseképpen ideiktatom, hogy mostani otthonlétemkor 1 szál vendég érkezésére 4-5 személyes ebédhez 3 nappal előbb ismerősünk csak úgy tudott csirkét (párját 25 pengőért) felhajtani, hogy házról házra jártak érte, lévén Csornán ez időben már hetek óta semmi hús nem kapható. Másik világot mutat az is, hogy cselédet nem kapni. Margit sógornőmnél azonban mi, kik a folytonos repülőgépzavarok miatt 2-3 nappal később, váratlanul érkeztünk meg, mégis a legkedvesebb fogadtatásban részesültünk. A Gaál-pár, a náluk lévő Pannit kísérték az állomásra, s utána minket szállítottak készségesen haza Lajosékhoz, hol az elhagyott szülői fészek melege ömlött felénk. Könny csordult innét is, onnét is!!! Utolsó otthonlétem óta Csorna képe óriási módon megváltozott. A Piactér téglaalakú területe makadámszerű burkolattal sártalaníttatott, a rajta átvezető aszfaltutak előkelő külső kölcsönöznek. A premontrei rend ősi székháza stylszerűen renoválva kellemesen emeli a képet. Mi gyerekkoromban a templom bejárói oldalról jártunk az úgynevezett „kastélyba”, most a bejáró a győri-úti oldalra van áthelyezve. 164
