Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Dominkovits Péter: A Rábaköz nemesi társadalma a 17. század első évtizedeiben
3. sz. táblázat: Az 1604., 1608. évi házadó-összeírások településállományának az összehasonlítása Mindkét adóösszeírásba felvett települések Csak az 1604. éviben megtalálható települések Csak az 1608. éviben megtalálható települések Beled, Bogyoszló, Csorna, Farád, Kecel, Keresztúr, Kisfalud, Kis- és Nagyvág, Mihályi, Szany, Szentandrás, Vásárosfalu, Vica Vadosfa, Németi Barbacs, Bánhegye, Páli, Potyond, Sobor, Szil Az 1604. évi összeírásban szereplő települések köréből a későbbi forrásból (1608) kimaradt Németi és Vadosfa. Míg az utóbbi (Wadasfalwa) megtalálható az 1609. évi taxalista összeírásban, Németi kapcsán láthattuk, hogy Sopron vármegye a Rábaköz számára Mihályiban, 1607. február 1-jén megtartott közgyűlésben a rendek határozatot hoztak arról, hogy a megnövekedett perek és hatalmaskodások miatt a 16. századi gyakorlathoz visszatérve e térség számára Németiben újra törvényszékeket fognak tartani.44 Az 1608. évi adóösszeírásban a települések mellé írt megjegyzések társadalom- település- és migrációkutatás szempontjából is érdekes jelenségekre hívják fel a figyelmet. Páli, Potyond, Sobor falvak esetében az összeírás készítője adóegységek helyett a „combusta”, azaz felégetett, míg Bánhegye (Bándhegye) neve mellett „deserta”, Szilnál pedig a „desolata” szavak szerepelnek, azaz puszta és elhagyottként jellemezte a településeket. Minthogy e falvak a korábbi (1604. évi) adóösszeírásokban nem jelentek meg, cseppet sem zárható ki, hogy ezek a megjegyzések már az előző összeírás utáni, esetlegesen 1606-1607 során megtett, szervezett, vagy spontán telepítés korábbi tényét jelzik. A taxalista nemesek sokszínű világa Sopron vármegye nemesi falvainak kialakulását az eddigi kutatás több szakaszra osztotta.45 Soós Imre a legősibb, szűk határú kisnemesi falvak létrejöttét a 14. század végi, 15. századi adóztatással hozta összefüggésbe: a kamarahaszna adóállandósulása miatt a kisbirtokosok jobbágyaikat elbocsájtották. Feltételezése szerint ez a folyamat és a kisnemesi települések létrejötte a 15. század során még aló. századinál is nagyobb arányú lehetett. Minimális körüket egy 1543. évi dica-jegyzék alapján „Alszopor, Berekalja, Chernelháza, Csér, Damonya, Dasztifalu, Dőr (a győri püspök praedialistái), Edve, Felsőpásztori, Felsőpulya, Felsőság, Felszopor, Gyüleviz, Kisgeresd, Kistata, Felsőlócs, Makkoshetye, Mesterháza, Nemesládony, Potyond, Simaháza, Tompaháza, Vadosfa, Völcsej” településekben határozta meg.46 E települések többsége a vármegye két területén tömbösödött; a Répce-vidéken 44 TURBULY 2002. Nr. 646. 45 SOÓS 1937/a. 377-379. 46 SOÓS 1937/a. 378. 15
