Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Dominkovits Péter: A Rábaköz nemesi társadalma a 17. század első évtizedeiben
főpénztárost is, akik számára a vármegyéknek a pénzt be kellett szolgáltatni. Ezt a tisztséget a Dunántúlon a Vas és Sopron vármegyében birtokos kaszaházi Joó László látta el (4.§.).23 Folyamatos adóztatás mellett az évről évre hozott törvényekben egyre karakteresebben jelent meg a reális adózó erő felmérésére irányuló szándék, a pusztulás adójegyzékekben történő folyamatos figyelemmel kísérése. Az 1603. 3. te. az adórovók figyelmét külön felhívta az elnyomorodott adózók kímélésére, az adóösszeírások égett, pusztult házak miatti, csalás nélküli helyesbítésére (2. §.).24 Az 1604. évi 2. te. a lakosság folyamatos pusztulását figyelembe véve a vármegyei alispánok, szolgabírák számára a csorbítás nélküli előzetes hibaigazítást írta elő, ugyanakkor az adóhátralékok behajtását is megkövetelte (5. te.).25 A fenti törvények az állami adók kivetésében, beszedésében a vármegyék megnőtt szerepkörét, a központi pénzügyigazgatási szervekkel (itt a pozsonyi Magyar Kamara) történő együttműködést is jól érzékeltetik.26 Az 1609. évi 62. te. az adó alapját újra a portaszámokra helyezte. A törvény két esztendőre kiterjedő (10.§.) adó összeírásának, beszedésének a menetét szabályozta. A vármegye előkelőbb nemesei (potiores nobilibus) által választott adószedő (dicator) egy jómódú birtokos nemes (unus ex bene possessionatis nobilibus) és egy szolgabíró kíséretében, eskü alatt kellett, hogy a mezővárosok, falvak kapuszámait megvizsgálja. Négy jobbágyház és 12 zsellérház alkotott egy ideális adóegységet, a portát. (l.§.). Az adóalap növelését célozta, hogy az egytelkes nemesek kuriális telken kívül lakó zselléreit is adó alá vonták (5.§.), miképpen a korábban földesuraiknak úrbéres szolgálatot teljesítő, de eddig állami adót nem fizető mezővárosokat, birtokokat is (6.§.). Az oszmánoknak hódolt területen a régi szokások szerint (more antiquo) feleannyi adót kellett fizetni (8.§.).27 (Míg a szomszédos Vas esetében ezt a rendelkezést figyelembe kellett venni, ez Sopron vármegyét nem érintette.). Az 1613. 9., illetve 13. te. a kapuadók összeírására, beszedésére vonatkozóan megújította az 1609. évi szabályozást.28 Az 1618. évi 36. te. az ország nyugalmának megőrzése miatt, a véghelyek ellátására és fenntartására hivatkozva, két esztendőre határozta el és szabályozta az adókivetést (l.§.).29 Az 1618. évi 41. tc.-ben a porták számbavételének módját szabályozva pedig kimondták: azt a vármegyéktől kiküldött esküt tett nemesek és a királyi adószedők szolgabírói jelenléttel tegyék meg. A porta mint adóalap ekkor ugyancsak négy jobbágy, 12 zsellérházban került megállapításra (l.§.), ugyanakkor a királyi adórovók és a vármegye rendjei között a kivetés nagyságánál előállható konfliktus elintézéséhez már nem kellett az ügyet közgyűlés elé vinni, a helyreigazítást az alispán, szolgabírák és esküdtek is megtehették (2.§.).30 Szervesen ehhez csatlakozva az 1618. évi 42. te. előírta, hogy a 23 CJH 1899. 916-917. Joó Lászlót e tisztben megújította az 1603. 3. te. 6. §.-a. CJH 1899. 932-933. 24 CJH 1899. 932-933. 25 CJH 1899. 942-945. Az ügyben eljáró alispánok, szolgabírák eskütételi, számadási kötelezettségére 1.: 1604. 4. te. CJH 1899. 944-945. 26 Az 1598. évin alapulva a házadó-összeírások forrásértékére: DÁVID 2001.4-20., a Rábaköz nélküli Sopron vármegyei közzététele: DÁVID 2001. 361-376. 27 CJH 1900. 72-75. 28 CJH 1900. 102-103. 29 CJH 1900. 144-145. 30 CJH 1900. 146-147. 10
