Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)

hasznavehető földjeiket nem veszélyezteti. Ez esetben saját határukat töltésekkel elzárhatják. A vizek átengedésének engedélyezésére, illetve meggátlására a hét helység egy három személyből álló bíróságot fog választani. „[...] a felsőbb Helységek határábul reájuk omló vizet, zsilippel meggátolni, ezen terjedésnek pedig megbirálására, hogyha az káros-e vagy sem? A hét helységbeli elöljáróság közakaratbul, s maguk közül minden esztendőn változna magányos Helységből egy három személyből álló bíróságot fog választani.”36

Harmadszor, ha az eddig felállított zsilipek nem elégségesek, újabbakat kell építeni. A megegyezésről a nyárádiakat november 17-én értesítették, s utasították a Csobánc medrének megnyitására, illetve ha ez nem lehetséges, arra, hogy új kanálist ássanak. A Csiliz torkánál felállított zsilip 1100 forintnyi költségét a következőképpen osztották szét: Medve helység 16 telkére, kulcsodiak 13, radványiak 31, balonyi 31, patasiak 12 2/4, nyárádiak 15, Szap helységé 8 sessióra.37

Természetesen a vízbírók tisztsége sem hozott megoldást a települések közös érdekeit figyelembevevő megoldást. A helységeknek továbbra is óriási kárt okoztak a felfakadó vizek, „s magok után tsak nem éh halált vonnak.” A problémák és az összetűzések fokozódtak: „Csi- lizközi helységek közül nevezetesen Radvány, Kultsod, és Medve Helységek számolhatatlan gátakat és töltéseket a határaikon keresztül folható lapányokon tettek, nem tekéntvén azon ember társaik eránt való szeretetet, s köz terh viselést melyet [...] n[eme]s Szap, Nyárad, Bal- lony és Patas helységek meg becsülhettetlen kárainkat s gátjaik által veszedelmeztetünk.” Ennek megoldása érdekében kérték a nemes községek, hogy a nemesi vizsgáló bizottság személyesen vizsgálja meg a határokat. Javasolták, hogy a Duna töltést újra mérjék föl, mivel „[...] e Nemes Megyének járásunkra választott Fö Bírájától a Radványi határban letező, s fel állított gége Csináltatására kész pénz fizetés mellyet is szorítottunk, most pedig mégis mint, hogy a folyamok el gátoltattak egyedül az ajánlott fizetésünk meg hálálása tekintete ellenében már ki tűzött házainkat kívánni óhajtkoznak.”

Követelte nemes Nyárad, Ballony, Patas és Szap község, hogy a határukban felfakadó vizek levezetését akadályozó Radvány, Kulcsod és Medve helységek által saját határuk védelmére épített gátakat azonnal rombolják le. Javasolták, hogy a Duna töltésre fordítandó munkálatokat a csilizközi helységek közti arányos felosztása végett újra mérjék fel. A szemlére 1846. április 16-án került sor.

Felülvizsgálták a vízibírói tisztséget is. Természetesen a fő problémát ebben az esetben is a nemes és jobbágyközségek közti társadalmi különbség okozta. Ugyanis 1847-ben a jobbágyfalvak (Radvány, Kulcsod, Medve) elöljárói adták a vízibírákat. Végül is a tisztséget megszűntették és a továbbiakban a tósziget-csiliziközi járási szolgabíró és a megyei mérnök látta el a vízibírók funkcióját.38

A Nagy-Duna és a települések határainak kijelölése, megőrzése

A Duna Pozsonytól Gönyüig terjedő szakaszán, a Szapnál szétterülő folyóágak voltak a legváltozékonyabbak és a legveszélyesebbek. Időnként, mint már a bevezetőben említettük, a kortársak sem tudták eldönteni, hogy hol van a folyó sodorvonala. így érthető, hogy a következő három térkép a szapi Duna-ágak változásainak lefüződését, s a szigetek átalakulását, vándorlását mutatja be 1762 és 1830 között. Míg a 2. számú térképen (3. sz. színes ábra) a Macska-sziget a Nagy-Dunától északra terül el, addig az 1820-ban hitelesített dokumentu17