Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)

s a vizibíráskodásról, az első katonai felmérés térképlapjai, valamint egy 1789. június 13-án készült térképvázlat nyújt tájékoztatást (1. térkép, 2. sz. színes ábra). A vázlaton szaggatott vonallal jelzik a Pozsony megyei határt, pirossal a hét helységet, „k” betűvel a csilizközi vizes, lápos részeket, s Radványtól keletre a mocsárból a Csilizbe vezető kanálist. Ábrázolják továbbá a Nagy-Dunának és a Csiliz folyócskának Komárom megyei védtöltéseit is. A legérdekesebb a Patas községtől délkeletre húzódó, a település határát védő gát. Korszakunkban minden község igyekezett belterületét, s földjeit töltésekkel védeni, s óvni, a környező települések határaiból átfolyó vizektől.32 Komárom vármegye csallóközi főszolgabírája szerint Győr megye Csiliz feletti töltései oly rossz állapotban voltak, hogy „szakasztásnak esetében” nemcsak a csallóközi töltéseket rontja el, hanem a településeket is elöntötte volna. Ennek megakadályozására ajánlotta fel együttműködését Komárom megye.33

Nemes Szap helység 1834 Boldog Asszony hava (január) 13. napján Győr vármegye nemesi közgyűléséhez fordult, mivel 1821-i folyamodásuk szerint, a határukban felfakadó fenékvizek lefolyását a szomszéd Nyárád község töltésekkel gátolja. A kiküldöttek a föld- mérnökkel megvizsgálták a belvizek levezetésének természetes feladatát ellátó Csobánc-eret. A vizsgálatot 1834. Pünkösd hava (május) 12. napján a küldöttség elvégezte és kiderült, hogy a csilizradványiak egy „gyepes eret” elzártak. A bizottság figyelmeztette a csilizközi helységeket, hogy a vizek természetes lefolyását nem szabad elzárni. Kiderült, hogy a Csobánc-eret a balonyiak és a csilizradványiak már csaknem ember emlékezettől fogva betöltötték, sőt „a Csobánzban takarodni szokott vizeknek lefolyása, mind addig gátoltatik, még azokat a Csiliz folyásában és úg[y] utóbb a Dunába le nem eresztetik.” A további vizsgálat kiderítette, hogy Balony felső végén a helységen keresztül vezető út átvágja e az előbb említett eret. A Radvány felé vezető folyást szárazon, gyeppel benőve találták, sőt néhol épületek és kertek fedték medrét. A két falu állította, hogy a belvizek levezetésére új csatornát készítenének.

A radványiak a bizottságot határuk keleti részén lévő Csiliz folyóhoz vezették és megmutatták, milyen új zsilipet és zugót készítettek, s ezt minden évben, jelentős költséggel, újraigazítják. Elmondták, hogy az egy öl magas töltéseiket a belvíz belülről, a Csiliz kívülről fél öl magasságig ostromolta. Kénytelenek voltak Komárom megyétől engedélyt kérni, hogy a jobb parton készült töltést öt ölnyire megnyissák, s a vizet beereszthessék.

Hasonló módon találtak egy víz leeresztő zsilipet a Csiliz jobb partján, a kulcsodi és a csicsói határ érintkezésénél. Végül megtekintették a Csiliz folyó Dunába vezető torkolatát. Ezt korábban, három évvel ezelőtt Győr és Komárom megye közösen készítette el. Az egyezség szerint, ha bármelyik félnek káros, akkor elrontják. A csilizközi helységek a vizsgálat után azt állították, hogy a gége oly csekély, hogy alkalmatlan a víz elvezetésére: „[...] ezen csekély gégén ölj nehezen, és későn eresztethetnek le a sok felöl ide öszve tolonkozot[t] vizek, hogy maid egész esztendeig kevés, vag[y] semmi hasznát birtokaiknak nem vehetik [...] állityák [...] egy nagyob[b], és minden esetre állandó Zugo készítessen.”

A bizottság megállapította, hogy a fentebb fekvő helységek belvizét, a lejjebb fekvő településeknek kell levezetni. Mégis minden községi határ egy részét a belvíz megtartására kellene használni, s csak a Nagy-Duna apadása után lehetne a belvizet leereszteni. Ennek ellenére javasolták, a határokat ne keresztben, hanem a lefolyás irányában védjék gátakkal, s ezért a Csobánc medrét is ki kell tisztítani, s a radványi zugókhoz hasonló műépítményeket kell készíteni a többi település határában is.

Végül javasolták, hogy a még 1815-ben tervezett, s négy év múlva, 1819. május 11-re már építési költségvetéssel is rendelkező zugót, amit 1829-ben már a csilizközi községek is támogattak, most már - 1834-ben - tényleg el kellene készíteni! A jegyzőkönyvet végül is

15