Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
végén már egy népdal-estet rendeztek a település lakóinak. Műsorukban felvidéki, alföldi, dunántúli, valamint erdélyi dalokat énekeltek, illetve az egyes számok között népi játékokat, táncokat mutattak be. Különösen tetszettek a közönségnek azok a darabok, amelyeket tatár és cseremisz nyelven adtak elő.102 Ezzel a fellépéssel is bizonyították, hogy az intézményben a gyermekek gondos tanításban, nevelésben részesültek. Az intemátus jó híre még Amerikába is eljutott, ahol a Virgina állambeli Ravenwood város egyik iskolájának tanulói magánakciót indítottak: élelmiszereket, gyógyszereket, ruhaneműket, egyéb közhasználati cikkeket gyűjtöttek a Rajkán élő gyermekek számára. Hamarosan a Vöröskereszt elhatározta, hogy az intézetet Mosonmagyaróvárra a Hegyi-villába helyezi át, és az egész ország területéről itt gyűjtik majd össze a menekült, illetve áttelepült szegény sorsú kisdiákokat.103 Felkészülés az áttelepítésre A felvidéki magyarság deportálás előli menekülésével párhuzamosan folytak az előkészületek, a csehszlovák-magyar népcsere egyezmény keretei között szervezetten áttelepítendő lakosság fogadására. Győr-Moson vármegye közigazgatási vezetői, valamint a MAKB győri kirendeltsége mindent megtettek annak érdekében, hogy az ideérkezők számára ideiglenesen szállást, valamint megfelelő ellátást biztosítsanak. A MÁKB budapesti központja az 1946. november 15-én kelt levelében értesítette először Győr vármegye főispánját arról, hogy a februárban megkötött népcsere egyezmény értelmében szlovákiai magyarok tömegei fogják átlépni a megye határait. A Csehszlovákiából áttelepülő magyarok ellátása ügyében Dr. Borbély Endre főispán december 4-én utasította az alispánt, Mosonmagyaróvár város polgármesterét, a főjegyzőket, valamint a községi elöljárókat, hogy valamennyien ismertessék a helyzetet a Nemzeti Bizottságokkal, illetve a képviselőkkel. Jelentést kért tőlük a joghatóságuk területén ideiglenesen vagy véglegesen letelepíthető személyek számáról. A települések elöljárói december végéig el is küldték beszámolójukat, amelyekből kiderült, hogy a megye területén 2000 fő ideiglenes elhelyezését tudták biztosítani.104 Ezen felül Győr vármegye alispánja, Dr. Szilágyi Gábor még a katonai beszállásolásra vonatkozó törvények alapján is igénybe vehetett épületeket, iskolákat, valamint szobákat, szálláshelyül a Szlovákiából érkezők számára. Ennek szellemében fogalmazta meg 1947. március 6-án levelét a móvári, illetve a tósziget-csilizközi járás főjegyzőihez, valamint Mosonmagyaróvár város polgármesteréhez, kérve tőlük: minden iskolát, kulturális helyiséget, valamint háztartásonként az egy szoba feletti összes lakrészt tegyék lakhatóvá a hamarosan érkező áttelepülők részére. Továbbá elrendelte a „szükség feletti” istálló, és egyéb mellékhelyiségek lefoglalását is. Levelét az alábbi sorokkal zárta: „ Mivel otthonukból kimozdított magyar emberekről van szó, az általános emberiességen felül magyar voltunkból adódó sorsközösségünk is arra kötelez, hogy új otthont kereső testvéreinket minden tőlünk telhetőén segítsük. Elvárom a város, illetve a községek vezetőitől, de a lakosságtól is, hogy a hozzáutalt és támogatásra szoruló testvéreinket tőle telhető legnagyobb mértékben segítse. ” A segítőszándék megvolt az emberekben, de a nehéz életkörülmények miatt sokan képtelenek voltak még csak ideiglenesen is lakhelyet biztosítani a felvidékieknek. Ménfőcsanak105 község bírája, Horváth Antal a településen élők nevében mentességet kért a beszállásolások alól, mivel a helységet 300 orosz katona szállta meg. Egy csapatrészük házról-házra járt, és a jobb lakásokat lefoglalták az Ausztriából érkező orosz katonák számára. Éppen ezért kérte, hogy ameddig oroszok tartózkodnak a faluban, ne irányítsanak felvidékieket Ménfőcsanak- ra.106 145
