Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)
A nemesi községek, közbirtokosságok és jobbágyfalvak elhelyezkedése geográfiailag is jól elkülöníthető volt. A téma részletes kifejtése előtt a Csilizköz sajátos földrajzi jellemzőivel és településeinek kialakulásával, társadalmával is szükséges megismerkedni. Győr vármegye István király korában jött létre a Duna, a Rába és a Rábca összefolyásánál. A mai vízrajzi kép egyáltalán nem hasonlítható az Árpád-korihoz. A Duna ágai csak a 15. században fogták közre a Szigetközt, a területet ezt megelőzően kettévágta a Duna. A ma már csak légifotókról kimutatható kiszáradt folyamág Halászi és Vajka között vált ki a Dunából. A régi Duna-ág alatti részt nevezték a 15. századig Hédervári-szigetnek, ami megfelel a mai Alsó-Szigetköznek2 Püspöki Nagy Péter szerint a mai Csallóköz három jelentősebb szigetből alakult ki a XV. században: a Csallóközből, a Vágközből és a Csilizközből. A régi Csallóközben a középkori eredetű falvak nem épültek árterületre, ezért jelentősebb árvédekezésre nem kényszerültek. Ugyanakkor a „Régi Csallóközhöz” nem tartozó Csilizközben lévő falvak határában már az oklevelek is említenek gátakat.3 A Nagy-Duna kialakulását Püspöki Nagy Péter a XVI-XVII. századra datálja, főképpen az 1681. utáni időszakra.4 A Csilizköz települései A Dunától északra fekvő Csilizköz a régi Győr vármegyéhez tartozott. Ma már a Csallóköz részének tartjuk, a középkorban viszont a Dunából kiszakadó és az abba visszatérő Csiliz volt a határfolyó Pozsony, Komárom és Győr vármegye közt.5 Bobics Károly feltételezése szerint IV. Béla, a felesége tulajdonát képező uradalmak védelmére a Dunának új medret ásatott 1264 és 1267 között, Pozsony és a gönyűi szakaszon, így kilenc helység az új Dunán túlra — azaz a mai Dunán innenre - került. 1273-ban Bős és Albár még mindig Győr vármegye része volt és csak később került át Pozsony vármegyéhez Végül csak hét település maradt Győr vármegyében.6 Erre emlékeztet a II. József-kori népszámlálás által rögzített egyházi beosztás is. így a medvei plébániához tartozott Balony, Kulcsod, Nyárad, Radvány, Szap, s a pozsony megyei Bőshöz Patas község (1. táblázat).7 Ha a 16. században megjelent térképeket vizsgáljuk, akkor megállapítható, míg Szap szerepel a földabroszon, addig Csilizközt nem tüntetik fel. Györfíy György szerint a hét településből hat Árpád-kori eredetű volt.8 Sajátságosán alakult társadalmi és földrajzi elhelyezkedésük is. A hét településből négy (Szap, Nyárád, Balony és Patas) a XIX. században nemesi községnek tartotta magát, három pedig (Kulcsod, Medve, Radvány) jobbágyközség volt. Ez utóbbiak a Csilizköz keleti, délkeleti szegletén helyezkedtek el, alacsonyabban, mint a négy nemesi község. így, ha a Duna elöntötte a nemesi községeket, ezek csak a jobbágy fal vak határán át tudták el- és levezetni az árhullámot. Természetesen e települések földjére legtöbbször minden értesítés nélkül engedték át a pos- ványos vizet. Valójában a hét község társadalmi jogállása nem volt ilyen egyértelmű. Ha a Csilizköz községeinek pecsétjeit fogjuk vallatóra, akkor megállapíthatjuk, hogy e jelképek az 1780- as, 1790-es évek úrbéri jelentéseiben maradtak fent a jobbágyfalvakról, tehát Kulcsodról, Medvéről, Radványról. De a patasiak is megemlítik, a levél a „helységbéli lakosok és jobbágyok” nevében íródott, s a leveleket az elöljárókról kezük keresztvonásával erősítették meg. Abalonyiak állítják, hogy az „örökös contractus” szerint jártak el. Szap község pecsétje egy 1869-es dokumentumon szerepel. A hét településből egyedül ez mutat jellegzetesen nemesi jelképet. Koszorúval övezetten ötágú korona felett kivont kardot tartó páncélos kar látható. 10
