Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
A vonatok érkezésekor elzárták a vasútállomás kijáratait, és az utazó közönséggel kihívó és lekezelő módon, barátságtalanul bántak, szinte rettegésben tartották őket. Ok nélkül letartóztattak embereket, több vasúti hivatalnokot, valamint a cirkuszigazgatót megbotoztatták138. Kirabolták többek között dr. Hőfer Vilmos városi főjegyzőt, akitől elvették az aranyóráját és láncát, valamint Lakatos Flóris cigányprímást, akinek a pénzét rabolták el139. Fölfeszítették és kiürítették a Boskowitz cipőgyár páncélszekrényét. A kivonulásuk előtti éjszaka a KIOSZK-ban dorbézoltak - természetesen fizetés nélkül - ráadásul több ott tartózkodó győri polgártól elvették értékeit, sőt még arra is akadt példa, hogy a ruhájukat is140. Nagyon kevés az olyan eset, amikor a románok valamit nem vittek el, pedig megtehették volna. Még a román megszállás első napjaiban be kellett szolgáltatni a vadászfegyvereket is. Szinte a csodával határos, hogy ebből a románok kivonulása után 601 db előkerült, így azokat igazolt tulajdonosaik visszakapták141. Igaz, hogy a románok az értékesebb puskákat magukkal vitték, az itt hagyottak közül pedig több fegyvert megrongáltak, de mégse vitték el az összesei. A győri rendőrség a román visszaélésekről ugyan magyarul és franciául is beterjesztette a felvett jegyzőkönyveket, de azokat kivonuláskor a románok elvitték. így nem lehetett őket bemutatni az antant missziónak. Horowitz amerikai ezredes győri tartózkodásakor megígérte azt, hogy minden panaszt készséggel meghallgat és kivizsgáltat, s ha jogosnak bizonyul, orvosolni fogják142. Az ezredes ígéretéből azonban semmi nem valósult meg. A Győrt ért károkért a várost és polgárait, valamint az állami- és magánüzemek tulajdonosait nem kárpótolták. A legyőzött, megszállt, kifosztott és megcsonkított ország és annak kormánya nem volt abban a helyzetben, hogy kártalanítsa az egyes településeket a román megszállás alatt elszenvedett veszteségeiért. Arra pedig, hogy a békekonferencia kényszerítse a románokat valamiféle jóvátételre,vesztes országként semmi esélyünk nem volt. Győr a románok kivonulása után A városban a románok távozása után gyorsan normalizálódott a helyzet. A felszabadult Győr összes karhatalmi alakulatának parancsnokává Horthy Újfalussy László ezredest nevezte ki aki, kiáltványában legfontosabb feladatnak a rend és vagyonbiztonság megteremtését illetve fenntartását tartotta.143 A megszálló csapatok távozása után Győrt egyre-másra keresték fel az ország jelentős politikusai. Járt Győrben Sokorópátkai Szabó István tárca nélküli kisgazda miniszter, Haller István propagandaminiszter, s október 12-én a keresztényszocialista párt gyűlésének vezérszónokaként Huszár Károly vallás-és közoktatásügyi miniszter tartott nagy beszédet a Széchenyi téren.144 Ebben a leendő miniszterelnök a Tanácsköztársaság és a román megszállás által okozott veszteségekről beszélt, s az ország keresztény szellemű újjáépítését tartotta fő feladatnak.145 Október 16-án kétnapos látogatásra Győrbe érkezett Horthy Miklós, mintegy jelezve, hogy lezárult a város történetének egy viharos időszaka, melynek egyik mélypontja a 48 napos román megszállás volt. A Nemzeti Hadsereg főparancsnoka a múltat értékelve és a jövőt felvázolva kijelentette, hogy „a vezetésem alatt levő hadsereg felváltotta az ellenséges csapatokat, melynek beözönlését ez a szégyenteljes kor hozta. Nem politizálunk, célunk a jogfolytonosságot biztosítani és a becsület uralmát ebben a sorsverte országban megteremteni...”146 102
