Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
Farkas Mátyás után Bartos János öt dunántúli vármegye (Győr, Veszprém, Komárom, Esztergom, Fehér) teljhatalmú kormánybiztosa köszöntette a győrieket és külön üdvözölte a katonákat. Legfontosabb feladatnak egy új és virágzóbb Magyarország megteremtését tartotta, majd Florthy Miklós támogatására szólított fel105. A beszédeket követő díszszemle után valóságos népünnepély kezdődött a városban. A győriek öröme nemcsak azért volt különösen nagy, mert végre megszabadultak a románoktól, hanem azért is, mert azok a megszállás utolsó napjaiban - különösen az utolsó éjszaka - barbár módon viselkedtek. Míg addig elsősorban az üzemek kifosztásával foglalkoztak, most már a békés győri polgárokat sem kímélték. Természetesen kisebb atrocitások addig is előfordultak, de ezek szeptember végétől egyre gyakoribbak lettek, s a román kivonulás után azonnal napvilágra is kerültek. Nem véletlenül írta a Dunántúli Hírlap október 5.-i számában a címlapon, hogy „kitakarodtak az oláh rabló hordák”. A román megszállás mérlege A románok távozása után négy panaszbizottság alakult, amely az elkövetett visszaéléseket illetve az okozott károk mértékét vizsgálta. Itt lehetett bejelenteni a vagyonban, becsületben vagy testi épségben okozott károkat106. A város vezetése kijelentette, hogy a román visszaéléseket tudatni fogják az antant misszióval, bízva annak jóindulatában. A városházára érkezett panaszokat a Puisch Gusztáv alezredes által vezetett katonai és polgári bizottság továbbította a vármegyei katonai parancsnokságnak, onnét pedig tovább küldték a kormánynak107. A győri rendőr- és csendőr karhatalmi zászlóalj parancsnokságának vasúti parancsnoksága a kivonulás után pár nappal részletes jelentést terjesztett be arról, a harácsolásról, amit a románok a hathetes megszállás alatt elkövettek. A jelentést a katonai parancsnokság a kívánt jogorvoslat reményében az antant misszió elé terjesztette108: „A román királyi csapatok megszállásuk ideje alatt kb. 1600 waggont indítottak útnak. A waggonok tartalmát legnagyobb részt a győri ágyúgyárból elrabolt gépek és azok alkatrészeit képezték. Tudtommal 927 wag- gonba lettek ezek a gépek elszállítva. Legénységi felszerelést 8 waggonnal vittek el, míg ágyúkat 37 waggonnal szállítottak. Továbbá ment még 11 waggon automobil, 4 waggon ló, 4 waggon repülőgép, 16 waggon hangárberendezés, 5 waggon 42-es ágyúalkatrész, 312 waggon vas- és acélöntvény, 18 waggon különféle szerszám, 18 waggon félig kész vasúti kocsi, 10 waggon személykocsi, az utóbbiak a győri waggongyárból, 23 drb. mozdony, 14 waggon villamos felszerelés. Elraboltak, illetve elszállítottak még 10 waggonnal új postakocsikat is. A többi waggonok tartalma is elrablóit dolgok, így például kincstári dohány, szarvasmarha, ágyúcsövek körübelül 18 waggonnal, 7 waggon lőszer, azonkívül saját céljaikra felhasználtak 17 waggon szénát és szalmát109.” A jelentésből kitűnik, hogy a román hadsereg elsősorban a hadi- és állami üzemeket fosztogatta. Ennek esett áldozatul az egyik legjelentősebb ipari létesítmény, Közép-Európa legmodernebb ágyúgyára, a Győri Ágyúgyár Rt., amelyet az állam a pilseni Skoda művek és a német Krupp-konszern közreműködésével 1913-ban létesített110. Már az előzetes adatok is azt igazolták, hogy az ágyúgyár iszonyatosan nagy, sőt pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Miután megtörtént a románok által okozott károk pontosabb felmérése, kiderült, hogy a magyarországi ipari vállalatok közül a Győri Ágyúgyár szenvedte el a legnagyobb károkat111. A románok elszállítottak 1930 db szerszámgépet, 334 teljesen felszerelt villanymotort, 20ezer izzólámpát, 25 km hosszú kábelt, 157 km hosszú szigetelt vezetéket, 86 vagon vas- és acél99
