Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
Nagy Róbert: A Magyar Királyi Honvédség hadrendjei 1941-42-ben
A Magyar Királyi Honvédség hadrendje 1941-42-ben Az 1938. március 5-én meghirdetett, „Győri program” néven ismert 1 milliárd pengős hadfelszerelési program és a Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát elismerő, 1938 augusztusában tartott bledi konferencia után a magyar honvédség nyílt fejlesztési terveiben szerepelt a már a harmincas évek elején részben kidolgozott hadrend, amely három ütemben (Huba 1., Huba 2., Huba 3.) és 5 évben határozta meg a magyar hadsereg új felépítését, szerkezetét. Ez a szerkezet nagyjából megfelelt az 1941-es hadba lépéskor meglévő állapotoknak. A haderő három hadsereg-parancsnokságra és hét hadtestre oszlott. A felvidéki visszacsatolások után ez a szám nyolcra növekedett. A hadtestek alárendeltségébe három vegyesdandár tartozott, békeidőben egy ezreddel, ami mozgósításkor ikereződött. A hadtestek tehát nem az Európában megszokott kilenc, hanem csak hat ezredből álltak. A gyalogezredek három zászlóaljból épültek fel, egyenként három puskás és egy géppuskás századdal. Létrejött nyolc határva- dászdandár, összesen 34 zászlóaljjal, és a VIII. hadtest megalakulása után a hegyivadászdandárok is a honvédség részei lettek. Jelentős volt a tüzérség is, a vegyesdandárok békeidőben tüzérosztályonként három ütegből egyenként négy lövegből álltak. Mozgósításkor a tüzérség is nagyobb erőket tudhatott magáénak, bár a hadtestközvetlen tüzérség mindössze egy gépvontatású ütegből állt, a tüzérezredek ütegei közül pedig valamennyi fogatolt volt. A fővezérséghez közvetlenül tartozott még három nagyobb kaliberű lövegekkel felszerelt tüzérosztály. A légvédelmi tüzérség igencsak gyengének bizonyult, osztályonként három ágyús és egy gépágyús üteggel. A légierő összesen 32 repülőszázaddal és egy ejtőernyős századdal rendelkezett, amelyből a hadtestekhez és a lovas és gépkocsizó dandárokhoz egyenként, tehát összesen 12 közelfelderítő repülőszázad lett beosztva. 1940 végére szerveződött meg a két lovasdandár (később lovashadosztály) és a két gépkocsizó dandár. A gépkocsizó dandárok a gépkocsizó csoportból, kerékpáros és vadászzászlóaljakból és gránátos illetve kis-harckocsi századokból alakultak meg. A keleti front 1941-es szomorú tapasztalatai és a 2. magyar hadsereg 1942 nyári súlyos veszteségekkel járó harcai után némileg módosult a hadsereg szerkezete, amely a modernizációra és a harci tapasztalatokra építve a gépesített és a páncélos egységek számát kívánta növelni. A nyolc hadtest mellé felállt a IX. hadtest. A tervekben szerepelt egy gépkocsizó lövészhadosztály felállítása, de helyette egy lovashadosztály alakult 1942-ben. Megszerveztek egy hadosztály-közvetlen harckocsizászlóaljat, illetve egy lovas és két gépesített tüzérosztályt, valamint több kisebb alosztályt rendeltek az osztályok, ezredek közvetlen alárendeltségébe. A papíron meglévő két páncéloshadosztály feltöltése is felgyorsult. A meglévő légvédelmi hadtestet egy újabb dandárral erősítették meg, a légierő alakulataiból pedig három dandárt képeztek. Ezek a fejlesztések és bővítések egyértelműen jelezték a hadvezetés modernizációs céljait, de a háborús viszonyok, az elavult fegyverzet elégtelensége és a hadigazdaság és az ország teljesítő- képessége nagyban meghatározta az ilyen irányú fejlesztések lehetőségét. Vizsgáljuk meg részletesen a lovasság felépítését: A lovasdandárok két-két huszárezredet foglaltak magukba. Minden huszárezred két osztályból és kilenc lovasszázadból állt. Egy huszárszázadhoz 263 ember tartozott. A huszárezred állományába soroltak még két kerékpáros
