Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
VII. rész. 1941, kitört a szovjet elleni háború!
született, Ausztráliában halt meg. Az 5. huszárszázad hőstettei nagyban az ő nevéhez fűződtek. A szakaszparancsnokok: Jurcsek Béla főhadnagy, Bagoly Csöpi zászlós, aztán a honvédelmi miniszter fia: Bartha Miklós, végül gróf Györki István zászlós. Mind a négy szakaszparancsnok-he- lyettes szakaszvezető volt, a századtörzs parancsnoka pedig Soltész János őrmester lett. A század mégsem ebben a felállításban ment ki a keleti hadműveleti területre, mert reggelre megjöttek a tartalékosok, meghozták a kihelyezett lovakat. Volt sürgés-forgás a laktanyában. Már dél volt és a szakasznak alig volt megfelelő lóállománya. Elmentem a kantinba, hogy valamelyik rajparancsnokot, vagy vezetékló-parancsnokot oda tudjam rendelni. Végeredményben a lovak összeállítása az ő feladatuk lett volna. Nekem nagyon gyanús volt, hogy Jurcsek Bélát és gróf Györki István zászlóst már jó ideje nem láttam a laktanyában. Molnár szakaszvezetőtől kérdeztem:- Te Pista, hol van a főnököd?- Nem tudom, már régóta nem volt itt - Hogy állsz a felszereléssel?- Rosszul, pajtás. Alig segített a zászlós és eltűnt.- Nekem semmit sem segített, de nem is láttam Jurcseket. Majd én mindjárt megtudom - mondtam a szakaszvezetőnek. Elmegyek és megkérdezem a századparancsnokot. Azzal mindjárt indultam az irodába. Kopogtattam, ott volt Pál Antal, Toszt József, Várkonyi százados, meg az alezredes, igen nagy vitában voltak. Amikor beléptem, abbahagyták. Megkérdeztem Pál Antal főhadnagyot, hogy ki lesz az első szakasz parancsnoka, mert én a Jurcsek főhadnagy urat sehol sem látom a laktanyában. Azt felelte a főhadnagy:- Jurcsek főhadnagy és Györki százados úr már nincsenek a laktanyában. Helyettük behívtuk Nirci zászlós urat és Berczeli százados urat. Amelyik előbb jön, az lesz a szakaszparancsnok. A Györki zászlós úr helyét pedig a 6-dik századtól Moharas József zászlós foglalja el. A felszerelés nemcsak nappal, hanem egész éjjel tartott. A legénység valamit pihent a szalmán, de mi a három rajparancsnokkal nem. Még 28-án délben is szereltük fel az embereket. Úgy délelőtt 10 óra tájban megjelent egy 30 év körüli fiatalember. Azt mondta nekem, hogy ad ötszáz pengőt, intézzem el, hogy hazamehessen, mert látta, hogy én intézem az elosztást. 3/4-es bőrkabát, magas kérgű lovaglócsizma és különböző toliakkal körbetűzdelt vadászkalap volt az öltözéke. A behívóján közlegény volt feltüntetve. Mondtam neki:- Idefigyeljen, ha magának 500 pengője van megfizetni, hogy hazamehessen, bizonyára van mit védenie. Nekem nincs, mégis menni kell. Előtte szereltem fel az öreg Pánczél Dánielt, akit 1939-től ismertem - cselédember volt egy papi birtokon. Utána szóltam:- Dani bácsi! Jöjjön vissza! A szerelvényét adja át ennek a fiatalembernek, maga pedig menjen az irodába ezzel a jeggyel, mint létszámfeletti. Ezzel az öreg elment, de félév múlva, mint pótlás utánunk jött. Ez a fiatalember 1942-ben megsebesült. Jurcsek főhadnaggyal és gróf Györki István zászlóssal, soha többet nem találkoztam. Jurcsek Béla a Szálasi- kormány közellátási minisztere lett, és tudomásom szerint Németországban bombatámadás áldozata lett, másképp felakasztották volna. Később tudtam meg, hogy 1945 nyarán, Ausztriában öngyilkos lett. Gróf Györki István zászlós pedig kivont karddal akarta megvédeni a birtokát 45-ben, amikor az oroszok elérték Koppánymonostort. Onnan tudom ezeket, 75
