Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
V. rész. 1940. Erdély
Ahogy a városból kimentünk, a kardot a hüvelybe rejtettük és megindultunk az országút két oldalán, két sorban, a Máramarosi Havasokban, Visó völgyébe. Gyönyörű vidéken haladtunk, este hét órára értünk Kovácsfalvára, egy tiszta magyar faluba. Mi hárman egy tanítóhoz kerültünk, volt neki egy gyönyörű, aranyszőke, hullámos hajú, 16 éves lánya, Erika. Mindhármunknak nagyon tetszett, mert ezen a szálláson Berczeli, a legénye, meg én voltam. Alighogy beszállásoltunk, a házigazda meghívott bennünket vacsorára, amit el is fogadtunk. Berczeli mindjárt elküldte a legényét egy üveg borért, de csak pálinka volt a vendéglőben. (Különben bort nehéz volt Máramaroson szerezni, de szilvapálinka az volt bőven.) A háziasszonyunk nagyban készülődött a vacsorához, Berczeli legénye is megjött a pálinkával, amit azért hozott, hogy mégse üljünk üres kézzel az asztalhoz. Közben mi a tanító úrral a verandán beszélgettünk. Már kezdett sötétedni, amikor jött a század hírvivő, hogy Berczeli azonnal menjen a parancsnokságra. Azt kérdezte a hírvivőtől a százados:- Nem tudja miért hivatnak?- Nem tudom százados úr. Még annyit mondott, hogy minden szakaszparancsnoknak oda kell menni. Biztos valami sürgős parancs jött, mert az R3-as rádió mindig a századparancsnokságon volt. Berczelinek igaza is lett, mert fél óra múlva visszajött és mindjárt kiadta a parancsot a nyer- gelésre.- Mi van, hogy ilyen gyorsan nyergelni kell? - kérdeztem Berczelitől.- Az a parancs, hogy tovább megyünk és méghozzá biztosított menetben. A mi szakaszunk lesz az elővéd. Lamos főhadnagy úr parancsa, hogy te egy rajjal előremész felderíteni. Mert itt most olyan területen fogunk áthaladni, ahol lehetséges, hogy visszamaradt román egységekkel is megütközhetünk. Válasszál egy rajt, amelyiket akarod. Ameddig elkészültök, addig én megcsinálom a térképvázlatot. Nem kis út lesz. Körülbelül 80-100 kilométer, ahol lehet ügetés.- Érted?- Értettem!- Hát akkor itt a vázlat és indulhatsz! A szakasz fél óra múlva megy utánad, és egy óra múlva indul a század. Én Vaclavig Gáspár tizedes raját választottam. Biztosított menetben indultunk. A térképvázlaton végállomásként Petrova falu volt megjelölve. Román falu volt, de csak akkor tudtuk meg, amikor odaérkeztünk. Mikor Kovácsfalváról kiértünk mondtam a Gazsinak:- Te majd vezeted a rajt, én meg előremegyek Ilcsik Imrével terepkutatónak. Vagy 3-4 km után az utunk már szerpentinen, gyönyörű fenyvesek között vezetett. De olyan sötét volt, mint a zsákban. Ahogy az erdőbe értünk több harckocsi akadállyal találkoztunk. Kénytelen voltam egy lovas járőrt visszaküldeni a szakaszhoz, hogy vigyázzanak a vonatrészleggel, nehogy ezeknek az akadályoknak ütközzenek. A raj folytatta az útját tovább, a térképvázlatnak abszolút semmi hasznát nem vettem. Még el sem tévedhettünk, mert, ha az útról esetleg letértünk volna, csak a hegyoldalnak mehettünk, vagy a másik oldalon a völgybe zuhantunk volna. Ameddig azon a hegyen át nem jutottunk, semmilyen településsel nem találkoztunk. Lehet, hogy közben volt a hegyoldalban ház, de mi azt a sötétben nem láttuk. Reggel felé egyszer csak nagyon messziről kutyaugatást hallottunk. Mondtam az Imrének:- Na végre! Valami lesz, mert kutyaugatást már lehet hallani. Ott pedig laknak is. 59
