Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

III. rész. Kárpátalja 1939. március 13-án

ba. Szerencsére minálunk mind a három század bevonult veszteség nélkül. A legtöbb veszteség a magyaróvári gránátos zászlóaljat és a soproni harmadik huszárezredet érte. Ezek a harcok után nem tértek vissza a laktanyába, állomáshelyükre. Ott maradtak Munkácson a Rákóczi várban. A halottakat kivétel nélkül mind hazahozták, és idehaza katonai pompával temették el.

Az én véleményem szerint, amit Zöldi Márton csendőrei tettek, nem szabadott volna megtörténni. Mert annak, ami 1939-ben Kárpátalján történt 1944-ben mikor az oroszok elfoglalták a területet a magyarok drága árat fizettek. Mert 1944 telén Szojván több mint 2000 magyar pusztult el a lágerben: gyerekek, öregek, ott fagytak meg a szabad ég alatt. Abban a nagy télben. Ezt sokan nem tudták, de még ma sem tudják vagy nem is akarják. Zöldi Mártont pedig előléptették századossá. 1942-ben, a Délvidéken a hideg napok idején nem kevés része volt a 3200 vagy 3300 ember kivégzésében a Duna jegén. Újvidéken, Gányán és máshol is megöltek embereket. De ennek a vérengzésnek a fő szervezője Werth Henrik vezérezredes és Feketehal- my-Czeydner Ferenc altábornagy volt. Amikor a világ közvéleménye felháborodott és Horthyt elmarasztalták, akkor ezek mind a hárman beálltak SS-be. És akkor megúszták a felelősségre vonást. De nem úszták meg a háború után 1946-ban, mert Jugoszlávia kikérte őket. Először Magyarországon ítélték el őket, utána átadták őket a jugoszláv katonaságnak. És ott a tárgyalás végén a halálos ítéletet mind a hármukon végrehajtották. Szombathelyi Ferenc vezérezredest is ott végezték ki. Volt ennek a vérengzésnek egy másik rossz oldala is. Mert mikor Tito partizánjai 1944-ben bevonultak Bácskába, nem kevesebb mint 40 ezer magyart kivégeztek.

21