Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő
gén megszólaltak a géppuskák. Közben 12 aknavetővel is lőttek bennünket. Megpróbálták az utunkat lezárni, hogy ne tudjunk visszamenni. Az olvasó el sem hiszi, hogy ott, ahol a Matyival feküdtünk a hó tetején, marékkai lehetett a golyót seperni. Az volt a szerencsénk, hogy rövidet lőttek. Mikor sötétedni kezdett Toszt főhadnagy kiadta a parancsot a visszavonulásra.- Frej, add hátra: visszavonulás! A Frej Marci úgy meg volt lepődve, elfelejtette, hogy ő a Frej. Hátra adta Horváth Miskának:- Frej, add hátra: visszavonulás! Csak akkor tudtunk visszamenni, amikor már besötétedett, mert akkor a mozgást már nem vették észre. Csak akkor tudtunk a lovainkhoz hátra húzódni, és fokozatosan lóra ülni, hogy az erdőbe bejussunk és elérjük a szálláshelyünket. Amikor a szálláshelyünkön elkezdtünk vetkőzni, észrevettem, hogy a szívem alatt lyukas a hóköpenyem. De aztán láttam, hogy még a zubbonyom is lyukas. A zubbonyom és a pulóverem között találtam egy fehér acélmagot, amit egész addig őriztem, míg fogságba nem estem. Toszt főhadnagy azt mondta, hogy ezt a golyót tegyem el emlékbe. De mégis elveszett. Másnap reggel megindult a támadás a falu ellen. Ebben a hadműveletben részt vett a 46., a 32., a 22. gyalogezred és a mi századunk. Három oldalról támadtunk. Tüzérségünk nem volt, de gyalogsági nehézfegyverekkel elő volt készítve a támadás. Az idő is kedvezett, mert eléggé olvadós volt a hó. Az egész hadműveletet a 46. gyalogezred parancsnoka irányította. Amikor a csapattestek felfejlődtek és csatárláncban megindultunk, gyanús volt, hogy alig kaptunk néhány sorozat lövést. A tüzelés nem volt olyan erős, mint az előző napon. Mi ezt nagyon furcsának találtuk, azt gondoltuk, hogy tőrbe akarnak csalni bennünket, így óvatosan, lopakodva mentünk előre. Aztán repülő felderítése alapján megtudtuk, hogy az oroszok visszavonultak, így a hadművelet veszteség nélkül fejeződött be. Az oroszok elhúzódtak Kurszk irányába. Az éjszakát minden csapattest Dubovicsiben töltötte, majd február 25-én minden csapattest megindult Gluhov irányába, különböző útvonalakon. Este értünk a városba, ellenséggel nem találkoztunk. 27-én megindultunk Kurszk irányába. A hőmérséklet higanyszála egyetlen éjszaka ismét -30°C alá süllyedt Fél óránál tovább nem bírtunk a nyeregben ülni, muszáj volt leszállnunk, mert a lábaink majd lefagytak. Este volt, már kezdett sötétedni, mikor a Dunajecsre beértünk. A Gluhovtól kb. 30 kilométerre fekvő falu egy domboldalban terült el. A lovainkat, istállókban helyeztük el, utána mi kerestünk szállást magunknak. Kiosztották a vacsorát, napjában egyszer kaptunk meleg ételt, ha a konyha követni tudott bennünket. Menetközben főzni nemigen tudtunk, így hideg vacsorát kaptunk. De a kenyér, meg a szalonna olyan fagyos volt, hogy amíg fel nem melegítettük, lehetetlen volt késsel vágni. Kaptunk mellé egy kocka konzervkávét, volt aki megfőzte, volt aki csak úgy megette és ivott rá vizet. Különben nagyon finom volt. Az őrséget meg kellett szervezni, a mi szakaszunk volt a soros. Vacsora után mindenki kényelembe helyezte magát. Csak Serényi Balázs, Jámbor Feri, meg Jugodics Jóska tartották a szolgálatot az R-3-as rádiónál. Egy figyelte a hívást, kettő meg pihent. Sokan nem pihentek, hanem inkább az ördög bibliáját választották, ütötték a 21-et. Én ezért nagyon haragudtam, mert a 21-ezés sok bajt szokott hozni. Mikor a váltás megvolt, kimentem megnézni az őrséget. Szép csillagos este volt, de borzasztó hideg. Nem lehetett 10 percnél tovább egy helyben megállni, állandóan mozogni 111
