Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Szerkesztői előszó
Szerkesztői előszó Göcsei Imre a most lezárult XX. században született 1915. április 6-án, Gyórón. Tanulmányait a pápai Állami Tanítóképzőben (1931-1936), majd a szegedi Állami Polgári Iskola Tanárképző Főiskolán (1936-1940) folytatta. Ezt követően 1940 és 1942 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Apponyi Kollégiumának volt a hallgatója. A doktori disszertációját, amely 1943-ban jelent meg Szegeden, a földrajztudományokból írta: Kapuvári Rábaköz földrajza címmel. A szegedi Polgári Iskolai Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolája mellett gyakornokként földgömb- és térképészeti gyakorlatokat vezetett Schilling Gábor mellett. Majd 1942-ben került a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképzőbe. Ezután behívták katonának, s 1945. május 15-én Bocholtban fogságba esett. A sanyarú körülmények és a honvágy hamar megérlelték a szökés tervét, kísérletét. Társaival kifundálták a tervet, beszerezték a ruhákat, elkészítették a menekülés tervrajzát. A megvalósításra 1946. április 7-én került sor. Sikerült a táborból kijutni, közben az őrség észrevette a „távozást", s bőséges golyózáporral jutalmazta tettét. Végül Höfelriege, Paderborn, Kassel, Frankfurt am Main, München, Pocking, Passau állomások után, Ágfalván lépték át a magyar határt. A napló szinkronban készült az eseményekkel. Az eredeti kézirat az 1954-es árvízben - lévén szerzőnk, Győr Révfalu lakója, -megsérült. A jelenlegi kiadást az eredeti kézirat és az 1955 után készült másolat, valamint a Fladtörténeti Közlemények 1994. évi második számának hasábjain közölt rövidített változat felhasználásával jelentetjük meg. Ezt a változatot egészítettük ki a fogolytábori és szökési útvonalat bemutató három térképmásolattal. Göcsei Imre doktornak, a földrajztudományok kandidátusának több mint 150 publikációja jelent meg. 1964-ben Kiváló Tanár érdeméremmel, 1973-ban Állami Díjjal, 1991-ben Lóczy Lajos-emlékéremmel, még ugyanebben az évben Gróf Széchenyi Ferenc díjjal, 1995-ben Szent László-éremmel, 1997-ben Bugát Pál emlékéremmel, 2000-ben pedig Jedlik Ányos ezüst emlékéremmel ismerték el munkásságát. Kandidátusi disszertációját az MTA jelentette meg Szigetköz természetföldrajza címmel 1979-ben. A naplóban rögzített eseményeket át meg átszövi a jogosan büszke hazaszeretet, amely szerzőnk egész életét, munkásságát jellemzi, s már az ifjú katonát és hadifoglyot is áthatotta: „A magyar katonák Dániában Magyarországról, a magyar emberről olyan képet alakítottak ki, amely hírüket, megítélésüket előnyösen befolyásolta az egész országban. Schleswig-Flolsteinben már más volt a helyzet, de mások voltak a körülmények is. - A lágerekben pedig arra törekedtek a magyarok, hogy a nélkülözéseket túléljék és hazajussanak." 5
