Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Szökés

kapun a táborba és bottal szétverik, szétkergetik a hadifoglyokat.

A továbbiakat így mondja el az egyik hadifogoly. Az ütlegek elől az egyik barakkba menekültünk. Miután a veszély elmúlt, elkeseredetten indultunk vissza az „A" táborba. Szidtuk a sorsot, hogy ilyen mostohán bánt velünk. Beszélgetve és káromkodva értünk vissza az „A" táborba. Útközben legényemmel, Miklóssal találkoztunk, aki azt a hírt hozta, hogy az egyik őrtoronyban nincs őrszem, mert elvitték valahová. Mindhárman a legényemmel együtt a drótkerítéstől tisztes távolságban lefeküdtünk a földre és figyeltük a sötét őrbódét. Csigalassúsággal múlnak a percek. Feszülten figyelünk. Semmi mozgás, tényleg üres az őrbódé.- Drótvágóollót, Miklós!

Legényem eltűnt, pár perc múlva hozta is a drótvágót. A kerítés alá feküdtem és munkához láttam. Az olló pattogva nyírta a szögesdrótkerítés szálait. Óvatosan, hang nélkül kellett dolgozni, minden szálat elvágni. Nem volt egyszerű a dolog, mert kívül és belül rendes drótkerítés volt, közöttük egy méteres szélességben hengeresen összeállított szögesdrót kötegek nehezítették, lassították a munkát. Fagyott, de izzadtam a kora tavaszi éjszakában. Fáradtan adtam át az ollót barátomnak, Tibornak, aki tovább nyírta a szögesdrót rozsdás szálait. Ő is elfáradt, a harmadik, Árpád bújt be a már mély lyukba. Ő már ki is vágta a kerítés külső oldalát.

Kérte a hátizsákját. Szorosan egymás mögött helyezkedtünk el a kitágított lyukban, hogy minél gyorsabban elhagyhassuk a tábort és ne vegyenek észre bennünket.

Az első szökevény kiugrott a kerítésből és rohant, hogy minél hamarabb kijusson az erős lámpák fényköréből. - De hiába. A következő pillanatban jobbról egy géppisztolysorozat csattant, majd balról több őrtoronyból dörrentek rövid sorozatok.

Megdöbbenve hallgattuk a lövéseket, de már semmi sem tartott vissza bennünket. Kiugrott a második is. Olyan tüzet kapott jobbról, balról, csak úgy porzott a homok. Most már nincs megállás, én is ugróm a többiek után. Dörögnek a fegyverek, én pedig rohanok a sötétben. Amint kiértem a lámpák fényköréből, levágódtam és kúszva igyekeztem minél messzebb a tábortól. Utolértem a többieket. - Csodával határos módon egyikünk sem sebesült meg.

57