Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Először a szögesdrót mögött (Bocholt)
seknél, a beszélgetés Dr. Semmelmann-nál, a nyelvtanulás következtében úgy éreztem, gyorsabban múlik az idő. Azután elérkezett a karácsony, amit nem is nagyon vártunk, mert a közönséges hétköznapokat könnyebben elviseltük, mint az ünnepeket. Előző napon az angolok öt darab cigarettát adtak minden hadifogolynak. Az egész tábor sorban állt és kemény tisztelgéssel köszönte meg mindenki a cigarettát. Az angol tisztek olyan diadalmas arccal osztották az ajándékot, mintha legalább valami roppant nagy értéket adnának, pedig nem is ők adták a cigarettát, hanem az Amerikai Vöröskereszt. A szakaszom nagy barakkjában tartottunk kis karácsonyi ünnepséget. Karácsonyi versek, rövid beszéd, karácsonyi énekek hangzottak el. Hadnagy úrtól mindenki kapott egy süteményt és egy szaloncukrot, ami igazán nagy meglepetés volt. Nem is tudom, honnan szerezte mindezt. Az estét Czimer Laciéknál töltöttem a tiszti táborban, ahol még vacsorát is kaptam. Igen jól elbeszélgettünk. - Az éjféli misén már nem volt ilyen jó a hangulatom. A karácsony varázsa annyira megfogta az embert, annyi emléket idézett fel, hogy - bármennyire is nem akarja, - fájó vágyódás, sóvárgás kerítette hatalmába az otthon, a család után. Karácsony után a rémhírek áradata lepte el a bocholti tábort. Ezt elősegítette az is, hogy december 27-én hatalmas vihar dühöngött, a környéken megtépázta a romokat, a városban szétszaggatta a villanyvezetékeket. Két és fél napig nem volt villany a táborban, rádiót sem lehetett hallgatni. Ezt használták ki a rémhírterjesztők. - „Január elsejétől megszűnik a német élelmezés, U.N.R.A. kosztot kapunk, ami sokkal jobb lesz. Cigarettát is kapunk, de zsoldot nem. Hat héten belül mindenkit hazaszállítanak." - Persze nem hiszek az egészből semmit. Aztán itt a Szilveszter napja. Hálaadásra megyünk a kápolnába. Még a következő napon is bennem zsonganak a prédikáció szavai: „Bármilyen elesettek vagyunk is, bármennyi bút, keservet, kínt és gyötrelmet hozott ez az év, mégis hálát kell adnunk Istennek, mert sokan pihennek az anyaföld ölén szerte Európában, akik tavaly ilyenkor még örömmel és nagy reménységgel tekintettek az 1945. év elé." Elalvás előtt elvonul előttem az egész év: Felsőnemesapáti, 40
