Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Először a szögesdrót mögött (Bocholt)

is lehet rendelni. Megfelelő pénzért mindent előteremtenek. Van is akkora kiabálás a piacon este, hogy behallatszik a városba, ahol azt hitték, hogy esténként valami különleges szertartás folyik a táborban.

Október 20-án nagy szerencsétlenség történt. A vasúton dolgozó munkásokat tehergépkocsival hozták vissza a táborba. Avasúti síneknél az angol gépkocsivezető nem figyelt eléggé és egy mozdony elkapta a teherautót. Öten meghaltak, sokan megsebesültek. Ezeket is hiába várják otthon. A bocholti temető fenyői alatt alusszák örök álmukat.

A rémhírek bizakodást, reményeket keltenek mindenkiben, aztán jön a kiábrándulás és nemtörődömség, fásult közömbösség, letargia vesz erőt az egész táboron. Október végén egy magyar vöröskeresztes megbízott érkezett a táborba. Azt a hírt hozta, hogy elindult az angol zónából az első szerelvény, amely civil menekülteket szállított haza, utána jönnek a leventék, majd mi, katonák következünk. A komoly tél beállta előtt minden magyar hadifoglyot hazaszállítanak. Mintha ezt igazolná az a tény, hogy egyik nap elvitték tőlünk a leventéket, helyettük Borkénből katonákat hoztak. - Szép ígéretek, de nem bízom bennük. - Később kiderült, hogy ez is csak rémhír volt.

Október végén megérkezett az ősz. Ilyen sorok kerültek a naplómba: - „Sárga, barna, rozsdavörös leveleket kerget a szél keletre, piszkos, ólomszürke felhők rohannak az égen keletre, minden keletre, Magyarország felé megy, rohan, vágtat, repül, csak mi maradunk itt a rabság csirizes ételén. Odakünn csattog az eső. Nemcsak kinn esik, be is folyik a barakk rossz tetején. Az éjszaka is sátorlapot kellett magamra teríteni a csöpögő víz ellen, így meg alám folyt az esővíz. Mi lesz a télen?"

November közepén már érezzük, hogy közeledik a tél, ami abban nyilvánul meg, hogy mindig gyakoribb lesz a dér. Kellene a tüzelés a barakkokban. Az angolok azonban nem nagyon törődnek vele. A magyar baka azonban találékony. A szakaszom Borkénben dolgozott. Megláttak a romok közt egy kályhát. Fölrakták az autóra és behozták a táborba. Fát meg az erdőből hoztak. Egyik szombaton csak elnéztem a századunkat. Olyan volt mint egy afrikai karaván, annyira megrakodtak fával. Nem kérdeztek senkit, de jól befűtötték a barakkokat.

Később az angolok végigrazziázták a barakkokat és elszedték a fűrészeket és fejszéket, amik legnagyobb része lopás útján került

37