Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Dániában

Az ellenőrzés, illetve a biztosítás nagyon komoly dolog volt, mert ha a mi szakaszunkon történt volna robbantás, a németek bennünket is kinyírtak volna. Ezért kellett állandóan ellenőrizni az egész területet, de különösen a hidakat.

Az egyik napon fáradtan érkeztem haza az ellenőrzésből. Beléptem az őrszobának kinevezett helyiségbe, látom, hogy katonáimmal egy elegánsan öltözött civil társalog. Már kezdtem szidni a Szakács szakaszvezetőt, mert az volt a parancs, hogy ebbe a helyiségbe senki idegen nem léphet be. A szakaszvezető vigyázz- ba merevedik és jelenti, hogy ez nem idegen, hanem az egyik cselédlegény, aki a házigazdánál dolgozik.

Meglepődtem. Jól megnéztem a fiatalembert. Valóban ő az. Kérdeztem, miért nem dolgozik. Mondja, hogy ő csak reggel hattól délután kettőig dolgozik, utána szabad. Elmondja, hogy most Ulfborgba megy, mert színházi előadás lesz, amit meg akar nézni. Azért öltözött sötét ruhába, vett fel fehér inget és nyakkendőt. Kissé elcsodálkoztam: tanya az Isten háta mögött, cselédlegény, elegáns sötét öltöny, színház. - Úgy látszik, ez az ország tartogat néhány meglepetést számomra.

Négy nap múlva kapjuk a parancsot, hogy az őrség vonuljon be Ulfborg Kirkbe. Miután mindent a legnagyobb rendbe raktunk, útnak indítottam a szakaszt, én pedig megkerestem a házigazdát, hogy elköszönjek tőle. Azzal fogad, hogy maradjak ott vacsorára. Mondtam, hogy sajnos, nem lehet. Akkor meghívott egy kávéra. Bevezetett a dolgozószobájába. A szoba berendezése kissé meglepett. Hatalmas könyvszekrény, tele könyvvel, nagy íróasztal, rajta újságok, könyvek, telefon, rádió. Nem volt időm a csodálkozásra, mert hozták is a kávét és beszélgetni kezdtünk. A házigazda megkérdezte, hogy honnan jöttem Dániába. Mondtam, hogy Magyarországról, Szegedről. Ő azt mondja, fogalma sincs, merre lehet ez a város, de nincs semmi baj, mindjárt megnézzük a térképen. Ezzel benyúl a könyves szekrénybe és elém teszi az Andree: Handatlas legutolsó kiadású hatalmas kötetét, amely akkor a világon a legjobb atlasznak számított. Én is csak az egyetemi földrajzi intézetből ismertem. Éppen ezért megkérdeztem, hogy került hozzá ez az atlasz. Azt válaszolta, hogy őt érdekli a politika és ha az újságban olvas valamint, mindjárt megnézi a térképen is. Ezért vásárolta meg az atlaszt.