Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIV. A két hajdani barátnő további életútja
gondolhatod. Most íríztem meg egísz mírtíkben, mennyire szeretlek. Most, midőn ha bizonyosan nem mindigre; de mégis tán egy hosszú időre, kedves társaságod nílkülöznöm kell. Szinte úgy tetszett, mindha most jöttem volna ide, és az egísz Pesti Világ idegen volna, oly elhagyottnak kípzelím magam; míg vígre estfelí Lajos eljött, és ismít rolád kez[d]tünk beszílni. És ő, kedves Mucim 446 , szokott elragadó ikes szólásával úgy meg dicsírt; hogy ki azt hallaná, elődben térdelne; és az, amit mondott, még is mind olly igaz volt, hogy én bámultam, mennyire ösmír ő tíged. Tán csak ő és én, és majd még valaki fogja azt én általam; legalább minden tehetsígem reáforditom. Oh, kedvesem, nem gondolod, mennyire fílek én a jövendő gonosz téltűi most, mindhogy nincs már kedves mucim, kihoz, ha níha komolyabb gondolatok elfoglaltak, elmentem, és azokat le nevettük. Most azokon egyedül inkább sírni tudník; helyhezetem mondhatatlan köllemetlen. Tudod okát kedvesem; a szív és Ész ellenkeznek. Eddig még az másodig győzött, de igen fílek, hogy már nehezen követhető. Annyi bizonyos, hogy egy 1828. április 11-én, Varasdon kelt német nyelvű levelében, hosszú évek visszafojtott keserűsége után, amelyet 11 évi szenvedés során kellett férjétől elviselnie, Tanárkyné arról panaszkodik sógorának, Tanárky Antalnak, aki ezt a teljes levelet lemásolva elküldi bátyjának, a Nagykőrösön élő Tanárky János orvosnak, hogy az élete „nem ér semmit". Közel 3 éve élt már akkor katonatiszt férjétől távol, eleinte gyermekei nevelésének ürügyén, de - mint írja - „most már köztudott, hogy a férjemtől különváltan élek". (T-ir. XIV. D. Tanárky Antal levelei bátyjához, Tanárky Jánoshoz. 43. Komárom, 1828. január 19.) A szülök tehát már hosszú évek óta elhidegültek egymástól, nem éltek együtt. Az anya és leánya Pest-Budára költözése minden bizonnyal összefüggésben lehetett Tanárky akadémiai rendes taggá való választásával, a hadtudományban elért eredményeiért. Ekkora tehát a szülök kapcsolata föltételezhetően már megjavult. Kiss Károly hadtudományi író, nyugalmazott katonatiszt, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja (1793-1866), aki már a hasonló érdeklődési kör miatt is meghitt, bensőséges kapcsolatba került Tanárky val, 1838 és 1840 között naplójában gyakran örökíti meg találkozásait vele. Ebben az időben ugyanis, a hadtudományi szakszótár munkálatai miatt, napi kapcsolatban álltak. Szakmai kérdésekről vitatkozva rendszeres eszmecseréket folytattak. Kiss többször tesz említést arról, hogy találkozott a tudóssal, illetve „Tanárkyéknál" tisztelgett, meglátogatva akadémiai tagtársát. Tanárky Kiss naplóbejegyzése szerint 1839 júliusától kezdve már igen „beteges" volt. Talán ez a család életében bekövetkezett szomorú változás is közrejátszhatott abban, hogy Tanárkyné leányával Pestre költözött. (Ezt megelőzően, 1837-ben még Győrben lakott az apa, amint ez az MTA 1838-as névkönyvéből is kiderül. M[agyar] Tudós Társasági Névkönyv... 1838-ra. Szerk. Nagy Károly. Budán, 1838. 75.) Néhány évvel korábban, 1834-ben szintén Budán tartózkodott a család, vagy legalábbis a Pesten hadtudományi munkásságát folytató Tanárky Sándor leányával, hiszen Auguszta unokatestvére, Gedeon több ízben is megemlíti naplójában, hogy Tanárkyékkal, személy szerint „Tanárky bátsi"-val találkozott, egy alkalommal „leányostul". (Tanárky Gedeon naplói. T-ir. XXIII. 2. 1831-1834. Ifjúkori napló. 1834. jún. 13-i, augusztus 2-i és szeptember 28-i bejegyzések.) 446 Muci - kedveskedő megszólítás, a kisdedeket hívó szó, a. m. kicsi, kedves. Muci=pici. (Czuczor-Fogarasi, IV. Pest, 1867. 638. h.) Hogy mennyire elterjedt, divatos volt ez a kedveskedő megszólítás Magyarországon az 1840es években, azt bizonyítja, hogy Kossuth Lajos, már Meszlényi Terézia férjeként is szívesen szólítja így meg leveleiben gyöngéden szeretett hitvesét. (Pl. 1845. augusztus 23-i, Pesten keltezett levelében így búcsúzik tőle: „Ölellek, csókollak milliomszor kedves jó Muczim hü szerető Lajosod." Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth Lajos levelei feleségéhez (1845-1849). I. Magyar Szemle, 1934. június, 194.)
