Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIV. A két hajdani barátnő további életútja
va nem kerülök vissza többé Magyarországba. Genuában 418 fogunk nyugodni. Száz év múlva kikaparják majd szegény porainkat és vissza viszik a' hazába." 419 Kossuth Lajos imádott feleségének viaskodását a halállal, és szörnyű szenvedését, 1865-ben már szinte napról napra nyomon követhetjük Tanárky szemléletes beszámolóján keresztül: „Szegény Teréz éppen karácson előtti pénteken oly roszul lett, és roszul volt az innepeken át, hogy alig lehetett hinni hogy az új év első napját elérje... De csak nem a' csodával határos szivossága mellett annyira vitte még is, hogy bár ágyból mozdulni gyengesége miatt nem képes, és sokat szenved, még is eszik, és életben tartja magát úgy a' hogy lehet." 420 Arról, hogy már-már szinte elviselhetetlen fájdalmakat kellett kiállnia Teréznek, szintén Kossuth titkárának leveléből értesülhetünk. Amikor egy Párizsból érkező levélből azt a - később hamisnak bizonyuló — hírt vette Teréz, hogy Szemere Bertalan (1812-1869), az ismert szabadelvű politikus, 1849-es magyar miniszterelnök elhunyt, őszintén irigyelni kezdte őt. 421 A „hosszú és kínos szenvedések" által gyötört haldokló halála előtt, Gyula bátyja által, még egyszer üzent egykori barátnőjének. Váratlanul érdekelni kezdte hogyléte: „Irt e Gusztácska, mit csinál Gusztácska?" Amikor pedig megtudta, hogy Tanárky éppen levelet készült húgának írni, közelgő halálát érezve, elbúcsúzott tőle. „írd meg neki — kérte Tanárkyt — utolsó idvezletemet az életben!" 422 Noha pokoli fájdalmak gyötörték, mégis éreztetni tudta háza népével Teréz, hogy ő a ház igazi úrnője. Még a halál árnyékában is szinte zsarnoki módon keserítette meg családtagjai életét. Tanárky híven megörökíti naplójában, hogy ,,a' halál küzdelmeiben sem haggya el az a' merev parancsoló szellem!" Még a szelíd Kossuth is megsokallta már, hogy hitvese szünet nélküli erőszakos követelőzéseivel egy perc nyugtot nem hagyott neki és környezetének. Türelmét kezdte veszíteni a mintaférj, ,,a' ki 4 év hosszat olyan példa nélküli önfeláldozással és türelemmel ápolá azt a' szegény asszonyt." 423 A halál Teréz számára megváltás volt. Tanárky Gyula röviden így adta tudtul a megrázó hírt Augusztának: „Szegény Teréz végtére kiszenvedett." 424 41 s Genovában 419 MOL R 195 TGY: Napló. 16. kötet, 72. 1864. december 4. 420 MOL R 195 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula levele húgához. Turin (Torino), 1865. január 17. 421 Uo. 422 Uo. Megjegyezzük, korábban igen ritkán fordult elö, hogy Terézia érdeklődött volna lánykori kedves barátnéjának sorsa felöl. Ezt megelőzően - legalábbis Gyula bátyja naplójának tanúsága szerint - csak egyszer került erre sor, 1862 áprilisában, Vilma leánya betegsége idejében. Bizalmas beszélgetés közben terelte húgára a szót, s megkérdezte: „Mit csinál Gusztácska, ugy-e Szécsényben van?" Igen jellemző a két hajdani barátnő eltérő lelki beállítottságára, hogy míg a - némi joggal keményszívünek, érzéketlennek tartott Teréz alig-alig emlékezik meg Augusztáról, addig a lelkiekben igen gazdag, mély érzésű, családi gondok által lefoglalt asszony minden bátyjának írott levelében megemlíti volt barátnőjét is. (MOL R 195 TGY: Napló. 13. kötet, 5. 1862. április 13-21. Tanárky lényegében lemásolja április 28-án írott levelét, amelyben részletesen leírja Augusztának Kossuth Vilma utolsó napjait.) 423 MOL R 195 TGY: Napló. 17. kötet, 78-79. 1865. augusztus 30-31. 424 MOL R 195 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula levele húgához. Florenc (Firenze), 1865. október 9.