Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
A szövegközlésről
ben a szó vagy egészen változatlan maradt, vagy a mássalhangzó előtt lévő magánhangzó megnyújtódott, vagy egy rokon betűvel összeolvadt. Esetenként az ál szótagban az / egyszerűen kimaradt 9 (pl. vatóból, firkátam, ill. kévésem, énkelt, godolom stb.). Ma is létező ismertetőjele az észak-dunántúli tájnyelvnek az á utáni ozás, 10 amelyre a levelekben is találhatunk példákat (pl. láttod, vigyázhott). Végül meg kell még említenünk, hogy levélírónk nyelvhasználatára igen jellemző a mai dunántúli tájnyelvben is meglévő közepes vagy gyönge erősségű /-ezés (pl. hele, folosót, estvélben, személek stb.). Bár nem volt — mert nem is lehetett —, feladatunk Meszlényi Terézia észak- dunántúli tájszólásának tökéletes visszaadása, azért a lehetőségekhez képest igyekeztünk visszaadni zamatos nyelvhasználatának legfőbb jellegzetességeit, a legfőbb nyelvinyelvjárási sajátosságok megtartásával. A levelek központozása során némileg eltértünk az eredeti írásmódtól. Ugyanis a túlzottan hosszúra nyújtott összetett mondatokat - amikor erre mód nyílott —, a levélíró által gyakran használt pontosvesszők figyelembe vételével rövidebb, világosabb és áttekinthetőbb mondatokra tagoltuk. A szófukarnak még csak véletlenül sem nevezhető fiatal nő csupán pontosvesszőkkel választotta el gondolat-folyamait egymástól, pontokkal úgyszólván alig élt. A helyesírási következetlenségeket kiküszöböltük, és a mai helyesíráshoz közelítettük. Meghagytuk azonban a 19. század első felében még gyakori, ma már feleslegesnek tűnő, de a levélíró által bizonyára fontosnak tartott, reá jellemző, a főnevek, fogalmak és tulajdonságok kiemelésére szolgáló szókezdő nagybetűket. A mássalhangzók hosszúságánál meghagytuk az ejtésre utaló formákat, a régies betűket (így a hangzókat; c% — tsz) a mai formájukra írtuk át. Úgy véljük, nem állunk messze az igazságtól, amikor rámutatunk arra, hogy Teréznek - miden egyéb kiváló adottságai, „hitvesi és anyai érdemei" mellett — nem volt erőssége a helyesírás. Szellemi képességeiről egyébként sem voltak jó véleménnyel a kortársak. 11 Figyelembe kell vennünk ugyanakkor azt a tényt, hogy a helyesírás első akadémiai szabályzata Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály tollából csak 1832-ben készült el az Akadémia belső használatára, 12 majd 1833-ban a nagyközönség számára. 13 Tudvalévő, hogy az egységes nyelvi norma elég nehezen, csak évtizedek alatt honosodott meg, s a levélíró figyelmetlensége is közrejátszhatott a gyakori helyesírási hibák jelentkezésében. Mégis szembeötlik Terézia leveleinek olvasása során, hogy például a mássalhangzó kettőzést általában nem tünteti föl (így pl. a melléknevek 9 Regélő, 1840. 3. 20-21. 10 Magyar dialektológia, 272. 11 Báró Jósika Miklós véleményét Kossuth feleségéről idézi: Rabati, 2005. 34. 12 Magyar helyesírás' és szóragasztás' főbb szabályai. A' magyar tudós társaság' különös használatára. Pesten, 1832. 32 old. 13 Brisits Frigyes: Vörösmarty Mihály és az Akadémia. (Székfoglaló.) Bp., 1937. 314. /Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály köréből. XXV. kötet. 8. szám./ Vö. Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Bp., 1974. 197.
