Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIII. Meszlényi Terézia — leveleinek tükrében
XIII. Meszlényi Terézia - leveleinek tükrében Kizárólag Meszlényi Terézia most közzétett leveleiből nem sok újat tudhatnánk meg a Kossuth-házaspár szemérmesen elhallgatott magánéletére, megismerkedésük előtörténetére vonatkozóan. Egyéb, eddig még föl nem lelt, illetve kiaknázatlan forrásokat, így a fiatalkori barátnő és levelezőtárs naplóját és leveleit is segítségül kellett hívnunk és — legalábbis részben — közkinccsé tennünk ahhoz, hogy tisztábban lássunk, hog}^ föllebbentsük a titokzatosság fátylát Kossuth magánéletének egyik lényeges szféráját illetően. A levelekkel tüzetesebben megismerkedve ki kell jelentenünk, hogy ismeretük lényegesen nem módosítja a Kossuth menyasszonyáról — és feleségéről — a kortárs visszaemlékezők által az egykorú köztudatban és a történelemben jártas mai szakemberekben kialakított képet. Kevés olyan újdonságot tartalmaznak a levelek, amit egyéb forrásokból eddig nem tudtunk volna. Azonban mégis fontos forrásművekre leltünk, amelyeknek ismeretében tovább finomíthatjuk a történészek által Kossuth feleségéről megformált, igen vázlatosra sikeredett portrét. Úgy gondoljuk, hogy e négy levél ismeretében Meszlényi Teréziáról a közeljövő magyar történetírásának a mainál egy kevésbé eszményített képet kell majd rajzolnia. Ugyanis a neves menyasszonyt számos — immár hiteles forrásokkal is alátámasztható - rossz tulajdonsággal, s jóval kevesebb alkalmatossal áldotta meg a sors. A leveleket olvasó kutató számára mindjárt szembeötlik az alig leplezett rajongás, amelyet Terézia a még szinte alig ismert, de minden áron birtokolni vágyott Kossuth iránt már az első találkozásaik után érzett. Az első, július 11-én kelt levelének elején ugyan kezdetben még csak „elragadó íkesszólását" dicséri, de hamarosan föltárja szívét Auguszta előtt. Őszintén ír a lelkében tomboló óriási viharról, amely erőt vesz rajta, valahányszor csak megpillantja a férfit, aki valósággal megbabonázta őt. Megkísérli ugyan az ellenállást a szívében dúló érzéssel szemben, de be is vallja ugyanakkor, hogy ez a látszat-küzdelem eleve hamvába holt. Hiszen „az ő mondhatatlan varázs ereje" úgyis lehetetlenné tesz minden szembeszegülést a szív hatalmával szemben. A levélből kiviláglik: Teréz sejti, hogy azt a férfit találta meg, akiről mindig is álmodozott magányában, sivár lányszobájában. „O a leg kedvesebb, a leg tisztöletre mélytóbb Fírfiú" - lelkendezik Kossuthról barátnőjének. Teréz megérzése, miként föntebb erről már szót ejtettünk, igen tökéletesnek bizonyult. Semmi kétség, ezek egy szerelmes nő sorai; már az első levél is ezt igazolja. Teréz megtalálta álmai férfiját, s ha már meglelte, el nem is eresztette többé.
