Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

X. A rejtélyes házasságszerző: László Ferencné

ismert hasznos közéleti szerepe mellett, valószínűleg házasságközvetítéssel is foglalkozhatott. Azt nem állítjuk, hogy ezt a tevékenységét, a férfiak és a nők egymással való megismertetését, összeházasítását üzletszerűen, megfelelő díjazásért folytatta volna. Ehelyett inkább úgy véljük, hogy az életteli, a reformkori társasági életben állandóan jelenlévő, örökké nyüzsgő özvegy hölgyben igen erős volt a vágy, hogy a „házasságtalanság", a „házasság nélküliség" állapotában élő, partiképes fiatalembereket — így a még nőtlen Kossuthot is — házasságszerzés révén megházasítsa.

261 Lászlóné Kossuthot és családját már korábbról is jól ismerte, állítólag Kossuthékkal távoli rokonságban állt.

262 A közmegbecsülésnek örvendő idős hölgy szilárdan eltökélte, hogy a háromévi börtönbüntetése után kiszabadult, bálványozott politikus számára hozzá méltó társat keres. Olyan jó családból való, eladósorban lévő, nemesi származású leányt, „nemeslelkű hajadont" keresett neki, aki biztos családi hátteret és nyugalmat biztosíthat majd számára a nemzet érdekében végzett munkához. A reformkor lázas közéleti törekvései közben, a magyar társadalmat, a nemesi reformellenzéket és értelmiséget egyaránt átható lelkesült tenni akarás idején, a „Haza érdemes Leányai"-nak is meg volt a maguk sajátos szerepe. A lelkes honleányok és „honnunk szebblelkü asszonyi"

263 körében a haza szolgálata szent kötelességnek számított. A közös értékrend, a magasztos életcélok és a honszerelem, a haza iránt érzett lángolás tehát nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszott a párválasztásban, a reformellenzék soraiban.

264 Lászlóné is nyilvánvalóan ebben a közegben próbált meg megfelelő, férjhez adandó hajadont találni Kossuth számára. A házasságközvetítés az asszonyok körében mindig is kedvelt időtöltés volt. Természetesen így volt ez hazánkban a 19. század 40-es éveiben is. A korszak Czuczor Gergely és Fogarasi János által szerkesztett nagy magyar értelmező szótárában

265 több szócikk tárgyalja a házassággal kapcsolatos fogalmakat. Közülük az egyik meglehetősen pontosan határozza meg a tevékenység lényegét. A házasságszerzés a szótár szerint olyan közreműködést, közbenjárást jelent, amelynek célja, hogy bizonyos személyek között házasság létesüljön. Az a személy pedig, aki ebben közreműködik, az a házas"

6I Feltevésünket, hogy a köztiszteletben álló hölgy az 1840-es években valóságos „házasságközvetítő intézményként" működhetett, alátámasztani látszik Lászlóné barátjának és lakásbérlőjének, Kiss Károlynak egy naplóbeli bejegyzése. A nőtlen Kiss jól értesültsége minden vitán felül áll. A naplóból kiderül, hogy Lászlónénak igen jelentős volt a szerepe abban, hogy Korponay János főhadnagy, az MTA levelező tagja (1819-1881), eljegyezte dercsikai Huszár József leányát, Paulinát, akit aztán feleségül is vett. A határozott, erős akaratú hölgy nyilvánvalóan nyomást gyakorolt a lány apjára a kézfogó érdekében, aki „több okokból halasztani kívánta" azt. (Kiss Károly naplójegyzetei, 1843. szept. 21. OSZK Kt. Quart. Hung. 2014/3. k. 47. lev.) 262 Kiss Károly: Magyar alvitézek hőstettei az újabb üdőszakban. Szerk. Juhász István. Bp., 1984. 309. 263 Széchenyi István: Hitel. Pest, 1830. (ajánlás) 264 Kalla Zsuzsa: „...A mi legnagyobb érzelmeink ki vannak véve a nyelv hatalma alól" Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére hatvanadik születésnapja alkalmából. Bp., 2005. 240241. 265 Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára II. Pest, 1864. 1489-1492. hs.