Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

A szövegközlésről

A szövegközlésről Meszlényi Teréz jellegzetes dunántúli, ezen belül kisalföldi, Duna vidéki (egész pontosan: Győr megyei) tájszólásáról egyedül a Kossuth családdal rokonságban lévő Vachott-testvérek egyikének, a költő Vachott Sándornak (Kossuth unokaöccsének) a felesége, Vachott Sándorné született Csapó Mária emlékezik meg emlékirataiban. Megemlíti, hogy Kossuth hitvese „Győr megyei születésű lévén", mindvégig megtar­totta sajátosan ízes dunántúli tájnyelvét. 1 A kényes ízlésű Szemere Bertalan, a honfog­laló Huba vezér leszármazottja, Meszlényi Terézia híven megőrzött népnyelvére cé­lozva „paraszt modorú" és „beszédű" Kossuthnéra emlékezik. 2 E rövid utalás mellett rendelkezésünkre áll még egy hosszúra sikeredett, maróan gúnyos mondat, amely néhány, Meszlényi Terézia által használt zamatos tájszót is fenntartott az utókornak. Jósika Miklós, a magyar történelmi regényírás atyja, nem különösebben kedvelte Kossuthnét. Ettől eltekintve azonban az általa fölidézett né­hány kifejezésből következtetéseket vonhatunk le Kossuth hitvesének tájnyelvére vo­natkozólag, amelyet Győr megye szülötte, szülőföldjéről rég elkerülve, egész életén át megőrzött. A kérdéses mondat a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült Jósika barátjához, Fejérváry Miklóshoz, Amerikába írott egyik leveléből való. A levél­ben az író Kossuthnét „őfölsőge III k Lajosne'-nek titulálja. A mondatban, amelyet Kossuthné szájába ad, a kormányzó felesége a rendelkezésre álló kevés „píz" miatt „panaszkodott Döbröcönben: állítása szerént nem szíp dolog lévén, hogy örszénye oly víkony." 3 Barátnőjéhez, Tanárky Augusztához írott négy levele hűen tükrözi a dunántúli nyelvjárás több mint 160 évvel ezelőtti, 1830-1840-es évekbeli állapotát. E nyelvjárási terület reformkori népnyelvének vizsgálata — akárcsak a többi korabeli táj szólásé —, nyelvészeink szerint meglehetősen nehéz, hiszen megfelelő források hiányában igen kevés az egykorú, a tudós kutató rendelkezésére álló adat. 4 A korabeli adatok hiányára utaló megállapítás nyilvánvalóan megalapozottnak tűnhet általánosságban, a dunántúli nyelvjárás terület északi részét képező, s a Győr megyeivel lényegében megegyező rá­baközi „szójárás" esetében azonban ez a megjegyzés nem állja meg a helyét. Ugyanis 1 Vachott Sándorné: Rajzoka múltból. EmlékiratokII. Bp., 1887. 77. 2 Szemere Bertalan: Napló (1849-1861). S. a. r., jegyz. Albert Gábor. Miskolc, 2005. 92. 3 Jósika Miklós: „Idegen, de szabad hazában" Vál., jegyz. Deák Ágnes, Gerhát Ágnes, Gilbert Edit, Joó Judit, Kokas Károly, Szajbély Mihály, Takács József. Bev. Kokas Károly és Szajbély Mihály. Bp., 1988. 114. (1854. jan. 1-jei levél) 4 Deme László: Az irodalmi nyelv hangállománya és a nyelvjárások. Nyelvünk a reformkorban. (Ta­nulmánygyűjtemény) Szerk. Pais Dezső. Bp., 1955. 69.

Next

/
Thumbnails
Contents