Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
VII . most érdekes olvasmányaim vannak..."
lap is beszámolt, 214 mégis külön említést tesz. Bár lelkes honleányként keblét örömmel tölti el, hogy a magyar táncok is polgárjogot nyertek a táncmulatság során, s ,,a' szokottnál többet tánczaltak magyart", úgymint „nemzeti négyest", de a „magyar közös, lassú és fris" is szerepelt a vigalom műsorszámai között, 215 mégis elégedetlen az elért eredményekkel. Szerinte ugyanis a bál nemzeti jellege csak abban merült ki, hogy néhány személy eljárta nemzeti táncainkat, „és hogy a lámpák mögé, kis 3 szinü zászlócskák voltak tűzve". 216 Felrója, hogy a város magyarosodása még nem éri el a kívánt mértéket, 217 s hogy Győrben, a hölgyek körében „szüntelen még a' német nyelv divatozik". Annak a meggyőződésének ad hangot, hogy ebben nagyrészt a férfiak a bűnösök, mert nem elég következetesek a magyar nyelv „eszélyes" terjesztésében, hiszen ahelyett, hogy „folyvást magyarul beszélnének", akkor is, ha esedeg német feleletet kapnának, „csupán rosz szokásból akaratlanul németre fordítják beszedőket". 218 Véleménye szerint egyébként Győr vármegye egészére az 1840-es évek elején a „szellemi szegénység" és sivárság nyomta rá bélyegét. Ha több heti győri tartózkodása után viszszatérhet szemerei magányába, valóságos felüdülést jelent számára, hiszen „mondhatom jobban érzem magam képzelt világomban, mint a' sok mindenféle larifarin s' pletykákon rágodo kis városi nép közöt." 219 214 Pesti Hírlap, 1841. február 17. 107-108. (Vidéki levéltárcza. Győr, február 4.) 215 Uo. 216 T-ir. XXV. TG-hoz írott lev. 56. 217 A kisalföldi város lassúnak ítélt magyarosodásának kérdését taglalta egy másik, szintén a Pesti Hírlapban, egy hónappal korábban közölt tudósítás is. A megyei közgyűlésről adott beszámoló után a cikkíró a város „magányos viszonyairól" szólván, kitér a nemzetiség kérdésére is. Véleménye szerint „Győr...városa...a' nagyobb 's németebb városokhoz számítandó." Ez nem azt jelenti - fejtegeti a szerző -, „hogy jobbadán németek vagyunk, csak azt: hogy a' város legnagyobb részét német eredetű polgárság tevén, a' nemzetiség szinét is csak itt ott némelly szalagokon láthatjuk. Egy nemzeti nyelv, 's magyar városban csak magyar színház, még itt sokaktól képtelenségek...közé számittatnak. 'S igy köztünk a szellem nem magyar...'S még az is járul a' dologhoz,...hogy polgáraink igen kevés kivétellel tudnak is magyarul, sőt mi ismét csak dicséretökre szolgál, gyermekeiket többnyire magyarul nevelik. - A' teljes megmagyarosodástól hát már nem volnánk olly messze..." Pesti Hírlap, 1841. január 16. 35. (Megyei 's vidéki hirek. Győr, 1841. január 9.) 218 Pesti Hírlap, 1841. február 17., i. h. 219 T-ir. XXV. TG-hoz írott lev. 56.
