Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
3. Pest, 1841. január 7. Meszlényi Teréz Tanárky Augusztának beszámol az esküvői készülődésekről
Pest, 1841. január 7. Meszlényi Teréz Tanárky Augusztának beszámol az esküvői készülődésekről, annak tervezett időpontjáról és tartós gyengélkedéséről; bevallja barátnőjének, hogy tart ugyan a házasságtól, de őszintén föltárja előtte Kossuth iránt érzett szerelmét; ír vőlegénye anyagi helyzetéről, a Pesti Hírlap megjelenéséről és az iránta megnyilvánuló nagy érdeklődésről; kitér barátnője és Rudolf öccse kapcsolatára is. [1841.] Télhó (január) 7 dikén Kedves lelkem Gusztám! Nyolc napi betegsígemből ma először kelek fel, és az első, hogy tíged kedves, mindenről tudositlak; gondold csak lelkem Mucim, majd meg haltam! Az esküvőnk már bizonyos nanpra [!] volt tíve, 472 termíszetes, hogy mindenre magamnak kelle gondolni. így hát a sok holmimét neki kaptam vasalni, és anynyira meg erötettem magam, hogy egyszer, íppen mikor kedves Lajosom estve nyolc órakor el akart menni; oly szörnyű órvírzíst kaptam, hogy ejfílkor mentek egy idegen francia orvosírt; mert Lajos 472 Jelenlegi ismereteink szerint Kossuth eredetileg 1840. december 31-én akarta megtartani az esküvőt. Az általa fölkeresett helybeli katolikus pap. Feichtinger Domokos Pest-belvárosi plébános, címzetes aszódi prépost, Esztergom megye táblabírája, azonban - vegyes házasságról lévén szó -. minden tőle telhetőt megtett az egybekelés elhalasztására, illetve akadályozására. Például Kossuthtól eltérően magyarázta az ún. „tilos idő", vagyis a lakodalommal egybekötött esküvő karácsonyi tiltásának időtartamát. Míg Kossuth - a tridenti zsinat döntésére hivatkozva - úgy értelmezte, hogy a „tilos idő" karácsony éjfélkor lejár, addig Feichtinger - talán a helyi egyházmegyei szokást követve -, azt állította, hogy a tilalom csak a vízkereszt utáni napon, vagyis január 7-én jár le. Kossuth szerette volna elérni, hogy - Teréz kérésének megfelelően - otthonukban, s ne a parókián kerüljön sor az esketésre. A plébános ebbe sem egyezett bele, ragaszkodott a paplakhoz. Némiképp meglepő és ellentmond eddigi ismereteinknek, hogy Teréz levelében a meghiúsult december 3l-e helyett egy új, eddig még nem ismert időpontot jelöl meg az esküvő napjául. A magyar történettudomány előtt ismeretlen ez a Kossuthék által talán először, mintegy ötletszerűen elhatározott időpont. Azt nem tételezzük fel, hogy maga az érintett menyasszony véletlenül írta volna el az esküvő dátumát. Jobban kiismervén Teréziát, nem tartjuk kizártnak, hogy ebben az esetben is talán egy sajátos, csak az ő elméjében megfogant női fortéllyal állunk szemben. Talán szándékosan akarta megtéveszteni a közvéleményt, nehogy illetéktelenek is jelen legyenek a szertartáson. Az is lehet, hogy a vőlegény sürgette meg az esküvőt. A botrányos körülmények között, a pesti belvárosi parókia egy oldalszobájában, szertartás és áldás nélkül lezajlott esketésre végül is január 9-én került sor. A belvárosi plébános, Feichtinger Domokos (17781852), figyelembe véve azt, hogy vegyes házasság köttetik, s hogy az evangélikus Kossuth reverzálist nem hajlandó adni, „ünnepélytelen egykedvű hanyagsággal" csupán tudomásul vette a házasság létrejöttét. (Kossuth Lajos iratai, 664-665.; Fazekas, 2004. 84-85.)
