Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIV. A két hajdani barátnő további életútja
meg mostis egy eleven Mártír, azt fogja használni - bár nem hiszem, hogy neki már valami használjon - , mind Fírje állopotját beszílte. Szégín Rudolf! O olly szörnyű panaszokat tett, hogy a sok sajnálás vegén szinte nevetnem köllött. Hogy fiit a beteges Nőtűl és hogy meg járta! Martonyak 450 is a fördőben itt vannak, és így meg is csak valahogy eltolom az időt. Még majd az holnap vígível kimegyünk Velencére, 451 a többi mind az rígíb[b]en. Strokayék 452 sem ásták még égiszen ki egymás szemit; még az most is csak kíszülőben van. 44y Született Roboz Terézia (1820-1863). Báró Fiáth Ferenc Fejér megyei konzervatív politikus (1815-1885) visszaemlékezése szerint „igen gazdag és szép" volt. (B[áró] Fiáth Ferenc: Eletem és élményeim. Bp., 1878. I. 221.) A Roboz család a Győr vármegyei szemerei közbirtokosság területét birtokló tehetősebb nemesi családok egyike. Győrszemere késő barokk stílusú református templomát (1786.; a torony 1821-ben készült) is a Roboz család építtette, tehát nyugodtan valószínűsíthetjük, hogy mind a Szemerén élő Tanárky Auguszta, mind a győri születésű Meszlényi lány már korábban, fiatal leánykoruktól fogva ismerhették öt. {Győr vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Bp., [1908.1 57. Nagy Ferenc: Győrszemere község története. Győr, 1998. 11., 22-23.; vö. Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk. Fehér Ipoly. Bp., 1874. 576.) De a Fejér vármegyében jelentős birtokokkal rendelkező közbirtokos Meszlényi és Roboz családok vérségi alapon, összeházasodás és közös birtoklás révén is kapcsolatba kerültek egymással. A 18. század közepétől a Fejér vármegye Sárbogárdi járásában lévő cecei közbirtokosság területén, amely osztatlanul 4368 magyar holdat tett ki, az 1780-as fölmérésnél a Meszlényi ágon leszármazó közbirtokosok 2236, a Mátéffy ágon leszármazók pedig 2014 holdat birtokoltak. A Mátéffy ágon leszármazók közül a Roboz család tagjai is jelentős birtokokkal bírtak. (Károly János: Fejér vármegye története. Dl. Székesfehérvár, 1899. 390-391.) Teréz jó megfigyelő volt, ugyanakkor Győr vármegyei születésű, de Fejér megyében is otthonos lévén, nyilván jól ismerhette az irigyelt szépségű Roboz leányt. Tudhatott a róla terjengő pletykákról is. Hogy mennyire helyes volt Terézia megfigyelése és ítélete, arra egy másik korabeli naplórészlet szolgál bizonyítékul. A fiatal, 18 éves soproni úrileány, Slachta Etelka naplójában 1839. április 21-én ezt jegyzi fel a folytonosan panaszkodó Roboz Ágnesről: „Gindlyné egyre szenvedő." („... kacérkodni fogok vele." Slachta Etelka soproni úrileány naplója I. 1838-1840. Közread. Katona Csaba. Győr, 2004. 43.) Tudvalévő volt Gindlynéről, hogy súlyos betegségben szenved. (I. m. 20.) 450 Győr vármegyében honos, Csilizradványban élő közbirtokos nemesi család. Közelebbit a levélíróval, illetve a címzettel való kapcsolatukról nem sikerült megtudnom. Martonyakkal a Győr-Belvárosi római katolikus plébánia anyakönyvei között tallózva is lehet találkozni. így ráleltem a kereszteltek anyakönyvei között több ízben is a Martony névre. A név egyik viselője a Meszlényi család valamelyik új tagjának születésénél vállalta el a keresztapaságot. A Martony família ezek szerint rokoni kapcsolatban lehetett a Meszlényiekkel. 451 A Meszleny (Meszlényi) család ősrégi dunántúli középnemesi família. Vas vármegyéből származott el Fejér megyébe. A konzervatív-katolikus család a 18. század elején Fejér vármegyében Velence, Gárdony, Cece és Bodmér falvak birtokosa. A velencei birtokszerző Meszlényi (I.) János (1659-1736) Győr, majd Fejér megye alispánja lett. Vagyonát marhakereskedelemmel szerezte. Tolnai Festetics Pál leánya, Festetics Mária kezének elnyerésével jutott jelentős birtokokhoz a faluban. Később a birtok a család terebélyesedése miatt fölaprózódott, s a család férfi tagjai elszegényesedésük miatt kénytelenek voltak hivatali állást vállalni. A 19. század második harmadában már ahhoz a hivatali nemesi réteghez tartoztak, amely sorsának javulását a polgári átalakulásban, a nemesi előjogok megszüntetésében látta. (Sárváry, 1993. 5-29.) Mindazonáltal Madarász József (1814 -1915), aki az 1830-as és az 1840-es években a Fejér megyei ellenzék egyik vezetője volt, úgy emlékezett vissza, hogy a Meszlényieket a megyében „tiszta pecsovics vérként", azaz túlbuzgó kormánypárti politikusokként ismerték. (Madarász, 1883. 83.) A reformkori közgyűléseken, kormánypárti oldalon Meszlényi Károly (1797-1878) és Meszlényi Lajos is részt vettek, Meszlényi Rudolf mellett a megyében. (Madarász, 1883. 107.; idézi Sárváry, 1993. 33.) (A família első, mára jelentősen átalakított barokk kúriáját is valószínűleg a birtokszerző emeltette Velencén. Emellett a Meszlényiek birtokközpontján a 19. század közepén már pompázott egy másik kastély is, amelyet szintén a család birtokolt. A Bágyom patak melletti dombtetőn a birtoktest megalapozója, Meszlényi (I.) János alispán unokája, Meszlényi (I.) Pál középső fia, Antal (1748-1791) emeltetett kastélyt a 18. század második felében, pontosan nem meghatározható időpontban. A mai, igen lepusztult állapotú épület észak-déli szárnya,
