Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)

I. Az intézmény története

tanulás szándékával, hogy azt a létszámot a már meglévő gimnáziumok - mind országos, mind pedig győri viszonylatban, - befogadni nem tudták. Ezért vált szükségessé az a rendelkezés, amely „Az oktatásügyi miniszter 21. (1956/0. K. 5.) OM-számú utasítása az 1956/57. tanév iskoláztatási feladatairól" címmel jelent meg 1956. február 9-én (Oktatásügyi Közlöny IV. évf. 4. szám 57. o.) „Az 1956/57. tanévben az általános gimnáziumi tanulók számát az elmúlt évihez képest tovább növeljük." A kivitelezés módját ugyanezen miniszteri utasítás a következőkben határozta meg: „1. Az általános gimnáziumi tanulók számának növelését úgy kell megoldani, hogy az előadótermek és a szertárhelyiségek, további tantermek felhasználásával ne járjon. Azokban a technikumokban, melyeknek felszabaduló helyiségeit az OM rendelkezésére bocsátják, továbbá azokban a tanítóképzőkben, ahol egy vagy több gimnáziumi osztály elhelyezésére és felfutására lehetőség van, gimnáziumi osztályt kell nyitni. Az ilyen iskolák igazgatásáról a 853-64/1955. VI. sz. utasításnak megfelelően kell gondoskodni. Ahol a tanulók elhelyezésére más lehetőség nincs, az oktatást a váltakozás bevezetésével kell megoldani." S hogy Győrött éppen az 1955. év óta „Zrínyi Ilona nevet viselő Tanítóképzőben kezdett el ez a gimnázium működni, annak az átalakulási folyamatnak az eredménye, amelyen a tanítóképzés ügye ez időben végbement városunkban. Schleich Lajos, a Tanítóképző néhai tanára korabeli dokumentumok alapján két kitűnő tanulmányban írja le az átalakulási folyamatot. Egyik: a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézet születése 1960. A másik pedig az 1961ben elkészült: Adalékok az intézet történetéhez 1956-1959-ig. Mindkét tanulmány értékes segítség volt a Zrínyi Ilona Gimnázium kialakulásának megismeréséhez. „Mivel a 4 éves pedagógiai szakgimnázium nem nyújtott kellő színvonalú képzést, nemcsak magyar, de világviszonylatban is felmerült a reform gondolata. 1953-ban az UNESCO javasolta a főiskolai szintű tanítóképzést." (Schleich: Agyőri...) A „Népakarat" 1957. január 12-én hozta nyilvánosságra az oktatásügyi döntést: „megváltoztatják a tanító- és óvónőképzés jelenlegi formáját". Megyei napilapunk ezt a reformot később, már a megvalósítás időszakában így kommentálta: „Eddig 18 éveseket is érettnek